A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-09-01 / 9. szám

23

túl önmagadon is. S ne feledd el, hogy még itt sem állhatsz meg, túl kell menned az okoskodó értelmen is. Oda kell tehát igyekezned, ahonnan magának az értelemnek a fénye forrásozik... " (Szent Ágoston, De Vera Religione, 39,72.)

ÚJ EMBERT FORMÁLTAM MAGAMBÓL... ----------------------------------Hat év óta házasságban élő fiatal férj írja ö nv a I - lomásában ezeket a sorokat!- Azt mondta nekem hét évvel ezelőtt egy kislány, akit én mindig nagyon nagyra becsültem: Magában az alapanyag olyan, amiből nagyon jó embert lehet formálni.

Formálta aztán szíve vérével, könnyeivel, minden erejével, összes idegszálának és izmának megfeszítésével. Szenvedéssel és küzdelem- mel, de egy igazi hős kitartásával. Mert az anyag nem volt olyan köny- nyen gyúrható, mint ahogyan akkor az a kislány elképzelte. Bele volt burkolva az előítéletek, nyárspolgárság, félelem, kishitűség, karrier- vadászat, nagyképűség vastag páncéljába. Ezt a páncélt nem vésővé/, kalapáccsal, hidegvágóval akarta lebontani, hanem szíve teljes melegével, olyan mérhetetlen mennyiségű szeretet kisugárzásával olvasztotta, amilyent csak olyan asszony adhat, aki három gyermek anyja ésmég mindig az a hűséges szeretet hajtja, mint 17 éves korában. Pedig egészen könnyen, véres fejjel, összetört szívvel feladhatta volna próbálkozását, mint reménytelen küzdelmet.

Ma sem vagyok jó, de kifogyhatatlan türelme elvezetett oda, hogy ma már önmagamat formálom, hogy méltó legyek hozzá. Harmincadik születésnapom táján kezdtem felfedezni a feleségemet. S e felfedezés hatévi házasság után számomra olyan nagyértékű, hogy nem cserélném fel semmivel a világon. Fogalmam sem volt, hogy kit vettem feleségül, hogy ki élt mellettem. Felületem éltem, ítéltem, nem ismertema lélek mélységeit.

Kezdem ismerni hibáimat, látok én benne is hibát, de meghat azaz igyekezet, amivel küzködik ellenük és erőt ad nekem is, hogy ugyanazt tegyem. Ma már nem tud elvonni tőle társaság, jóbarátok. Rokonok, munkatársak, szórakozás ma már mind csak ő utána jönnek. Nem becsülöm le gyengeségét, asszonyos felfogását dolgokról, mert neki csak mi létezünk: a három gyermek, de tudom, hogy mindenekfelett én, ésne- kem pedig ő most már a minden. Példájával engedte, hogy új embert formáljak magamból és ezen az úton akarok maradni. Énem hideg börtönében ültem, szégyelltem bevallani, hogy nem vagyok tökéletes. Ma már tudom ezt és nem nyugszom bele, mégis e nyugodt, tiszta ésőszinte lelkű asszony mellett reménnyel van tele életem hátralévő fele.