A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-08-01 / 8. szám
27 tolkodás. Ez a kötelesség minden hívő keresztény voltából ered. A következőkben a zsinat az Apostolok Cselekedetei címet vi- velő újszövetségi szentírási könyvből, Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz és a filippibeliekhez írt leveléből vett idézettel mutatja be, hogy milyen eredményesen apostolkodtak a világi hívek az ősegyházban. A zsinat egyben hangsúlyozza, hogy a jelen idők igen nagy tevékenységet kívánnak az egyháztól. A világiak apostolkodásának a területe a népesség gyarapodásával, a technika és a művészetek fejlődésével igen megnövekedett. Sok esetben ezekre a területekre más, mint világi hívő, nem is léphet. Sok olyan új probléma merült fel, amelyek megoldása világi szakemberek tudását és munkáját kívánja. Az emberi tevékenység számos szektora autonóm lett, autonómiája nem egyszer a valláserkölcsi rend megbontásának a jegyében született. Ez a tény is mutatja, hogy milyen nagy szükség van arra, hogy katolikus világiak apostolkodjanak. Továbbá: számos országban igen kevés a pap, vagy a papság nem apostolkodhat szabadon, tevékenységét megkötötték. Ezekben az országokban az egyház világi híveinek az apostolkodása nélkül nem lehet jelen az életben. A sürgető szükségben tehát minden világi hívőnek a Szentlélek jelét kell meglátnia. Minden világi hívőnek föl kell mérnie azt a felelősséget, a- mellyel Krisztus és az egyház szolgálatának tartozik. A zsinat jelen rendeletében a világiak apostolkodásának a természetét, különféle formáit, alapelveit határozza meg ill. lelkipásztori buzdítással fordul minden világi hívőhöz. A rendeletben található normákat az egyházi törvénykönyv revíziója alkalmával figyelembe kell venni. A zsinat rendelete első fejezetében először is azt szögezi le, hogy az egyházban minden világi hívőnek hivatása van az apostolkodásra. Az egyház küldetése arra szól, hogy Krisztus országát növelje és így a megváltás gyümölcsében egyre több lelket részesítsen. Az egyháznak teljes ilyen célú tevékenységét hívjuk apostolkodásnak. Aki keresztény, annak keresztény volta következtében apostolkodnia is kell. Amint az élő testben, hasonlóképpen az egyházban sem lehet egyetlenegy tag sem passzív tétlenségben. Az egyház testében olyan nagy az egység, hogy önmaga és a többi szempontjából is fölöslegessé válik az a rész, amely nem dolgozik. Az egyház munkája sokféle, de küldetése csak egy. Az apostolok utódjainak a kötelessége, hogy az Isten népét tanítsák, megszenteljék és kormányozzák. A világi hívek Krisztus főpapi, prófétai és királyi küldetéséből részesülnek és így fejtik ki az egyházban és a világban apostoli tevékenységüket.
