A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-08-01 / 8. szám
20 káját 139 egyházmegyei lelkész segíti, mint káplán. Különben a római egyházmegyében 241 világi és 393 szerzetespap végzi a plébániákon a lelkipásztori munkát. Tehát átlagosan egy-egy papnak 3 300 hívőt kellene gondoznia. A 224 plébánia közül csak 93 van a világi papok vezetése alatt, a többi plébánián a különböző szerzetesrendek lelkipásztorkodnak. De él még Rómában 205 paphivatalnok is. Ezek a kongregációkban dolgozó monsignórék vasárnaponként valamelyik plébánián segítenek. Ennek ellenére Rómának nincs elég papja. Aránytalan a plébániák népessége is. A pápa székesegyházához a lateráni bazilikához tartozó plébánia területén csak 200 hívő él. Ez is csak a kimutatás szerint. Viszont a filmgyár melletti negyedben épült új sza- lézi templomhoz több mint 40 000 hívő tartozik. 107 római plébánia híveinek a száma 10-40 000 között van. 44 plébánián 6-10 000 hívő, 46 plébánián pedig 3-5 000 hívő él. Utaltunk már arra az előzőkben, hogy Róma nemcsak a templomok, hanem a kolostorok városa is. 274 férfi és 853 női szerzetescsaládnak van az örök városban otthona. A sokféle szerzeteshabitus és apácaöltözet változatos formáit még csak növeli a sokféle kispap reverenda és színes öv. A 27 szeminárium és 23 papi kollégium növendékei ill. lakói 14 főiskolán, egyetemen, fakultáson, rendi főiskolán hallgatják az egyházi tudományokat. Csak magán a Gergely egyetemen 2 600 kispap tanul. Annak ellenére, hogy Rómában több mint 6 000 kispap tanul, magában a római egyházmegyében a hivatások száma ijesztően kevés. Évente csak 6-10 újmisés áll munkába. Mivel magyarázható ez a jelenség? A Dolce vita bűvöletét az ifjúság előtt semmiféle egyházi megmozdulás, sem pápai szertartás, sem zsinat, sem az utcákon hemzsegő papok, apácák és kispapok látványa nem tudja ellensúlyozni. Az ifjúság Rómában is éppúgy mai, mintbárhol a világon, vagyis ugyanazokat a vonásokat mutatja, mint amelyekért az érett nemzedék 20 év óta akarva akaratlanul állandó felháborodásban él. És valljuk be, hogy Rómában még túlsók kerek kalapot, foltos reverendát, az egyházi életnek számos olyan vonását is lehet látni, amely nemigen alkalmas arra, hogy a fiatalok szívét meghódítsa. A középosztályban uralkodó közvélemény a papot az értelmiség legalsóbb rétegének tartja, diplomás ember nem engedi papnak a fiát, mert ez szerinte családja lefokozásával volna egyenlő. Itt még a múlt kísért. Részben a jelen is felelős ezért. A vidéki kis- szemináriumok magániskoláiban tanuló fiúk és a törpeegyházmegyék szemináriumaiban teológiát végző kispapok műveltségét hiányosnak ítélik. Az olasz alsópapság tekintélyes részének szociális anyagi helyzete nem rózsás, így szellemi színvonala sem emelkedik. Hogy
