A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-08-01 / 8. szám
15 liwiteá© '/A^Ajui Az elethiusag. Csak ki kell nyitnunk a szemünket és mindjárt észrevesszük ezt. Egyik nemzedékjön, a másik meghal. Csak a föld marad. A bölcset éppúgy eléri a halál, mint az esztelent. A jóknak csakúgy meg kell halniuk, mint a gonoszoknak. Ez éppen a tragédia, hogy közös a sorsunk! Ezért olyan romlott az emberi szív; mindenki tudja, hogy nincs remélnivalója itt a földön a halálon kívül. Akik élnek, legalább tudják, hogy egyszer meghalnak. De a halottak már ezt sem tudják! Ezért ismétli a bölcs minduntalan: gondolj a halálra és nem vétkezel! Gondold meg jól; ember és állat egyaránt elpusztul. Sorsunk közös. Egy helyre jutunk. Porból vagyunk, porrá leszünk... Igen, a halál! Minden más kérdés kifakul ez egy kérdés erős fényében. Izrael éppúgy reszketett a halál előtt, mint bárki más a halandók között. De belenyugszik sorsába: A halál mindannyiunk végzete, miért átkoznánk hát miatta a Mindenható törvényét? A rossz élet következménye, nem Isten alkotása. Neki nem telik öröme benne, ha az élők elpusztulnak, hiszen ő azért teremtett mindeneket, hogy éljenek. Rövid az élet s telve mindenfelé keserűséggel és szenvedéssel. Ha a vég elérkezik, nincs mentség, nincs segítség. Véletlen, hogy megszülettünk és lesz idő, mikor mintha nem is lettünk volna. Életünk hitvány pára; gondolataink pici szikrák, miket szívünkből csiholnak. Ha kialszik életünk, testünk porrá lesz, szellemünk meg elszáll, mint a levegő. Tovatűnő felhő: íme, ez az élet! Szétfoszlik, miként a köd a fölkelő nap sugaraiban. így beszélnek az istentelenek. És nagy merészen hozzáteszik még: élvezzük hát ki magunkat, amíg élünk! Ám a hívő sem ért sokkal többet az élet és a halál titkaiból. Ez a kísértő kép csak nem akar kimenni Izrael képzeletéből. Milyen kísértő kép? Hogy az élet olyan, mint a nyíl útja a levegőben; se előtte, se utána nincsen nyom. Pedig Isten halhatatlanságra teremtette az embert és saját hasonlatosságára. Az ördög csalárdsága hozta a halált a világra. A rosszal szemben van a jó; az élettel együtt jár a halál; akár a fény meg a sötétség. A halál komor ország: zürzayar van ott és a nappal is vaksötét éjszaka.
