A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-07-01 / 7. szám
13 Orbán Miklós, S.J. Róma Egyháziak a dachaui haláltábor poklában 1945. április 29-én, 21 évvel ezelőtt a már alkonyatba hajló délután rettegéssel és várakozással teli csendjében, utolsó sikolyként egy kiáltás szállt végig a barakok között: - Az amerikaiak, az amerikaiak!, és a következő pillanatban megnyíltak az ajtók: 30 ezer ember, mint a lejtőn dübörgő lavina, rohant a tábor terére. Az első amerikai katonatiszt az egyik épület erkélyéről intette le egy karmozdulattal a zúgást és amint a tábor egy volt lakója naplójában írja: - olyan csend támadt, mintha valami hatalmas székesegyházban lett volna az ember. A tiszt első szava ez volt: szabadok vagytok! - A 30 ezer ember egetveíő éljenzése alig akart elülni. Amikor végre újra csend lett, az amerikai tiszt ezeket mondta: - Ne nekünk, hanem a jó Istennek és az ő nagy gondviselésének köszönjétek meg sza- badságtokat. Köszönjük meg most mindjárt együtt, imádkozzuk el a Miatyánkot. - Az Ur imájának a fohászai mellett nyíltak meg annak az internáló tábornak kapui, amelynek már a neve is: Dachau, az ördögi kegyetlenségnek és az emberfeletti hősiességnek lesz meg- örökítője, amíg csak ember él a földön. A dachaui haláltábor lakói felszabadulásának évfordulójáról megemlékezve nem tehetjük, hogy ne szóljunk arról a mintegy 2500 papról, akik bár többet szenvedtek éppen papvoltuk miatt, mint a többi rabok, ennek ellenére puszta jelenlétükkel és a felabaráti szeretet állandó gyakorlásával is könnyebbé tették sokakszenvedését. A lengyel, német, holland, francia egyházi személyekből álló papi csoportnak volt egy püspöke is. Michau Kozal wuocw^weki segédpüspök 1943 januárjában mint e tábor lakója halt meg, miután életét a tábor lakóinak a szabadulásáért felajánlotta. A lengyel püspök ke-
