A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-07-01 / 7. szám

9

LELKEM ÚTJA- Egy megtérés története. Feljegyzések 20 éves ko rombó I, az átélt kísértés után.

1921. jan. 6. - Mi történt velem? Agyongázolt, fáradt, tépett vagyok. Segítséget keresek. A harcból jövök. Ide rogyok hozzád, régi, jobbik énem. Meggyötörtén, csendesen elfoglalom a helyemet. De milyen más voltál régi lelkem. Riadtan kérdezem; mi lett belőlem?

Belenézek életem medrébe. Mit rejt a fenék? Halálos súly ül szívemen. Válasz-útra értem. Előttem eltérő irányú, nyílt utak. Melyik az igazi? Tudom; mindegyik küzdelmet hoz, soha sincs más, csakküzdelem. Nincs pihenés. És ne is legyen soha kényelmes megalkuvás. Temetkezés, meghúzódás és lassú önfelejtés az élet ölén ne legyen! Riadtan, tapasztalatlanul, de elszántan állok és kérdezem az élet-törvényem sötét rejtvényét. Isten, most segíts! Becsületes, igaz, erkölcsös akarok maradni. A nagy, tépő kérdésekre, melyeket a sors elém dobott, nem bírok felelni. Nem tudok az elém nyíló utak közül választani. Nem gyávaságból, sem pedig gyöngeségből állok itt ilyen tépett tétlenségben, - nem gyávaságból, sem pedig gyengeségből. Isteni Itt megszűnt az én belátásom, nincs ítélőképességem. Te segíts nekem! Egyet tudok: azzá kell lennem, akivé teremtettél. Az élet varázsos csábítása mézes szóval hívogat és nekem úgy tűnik, mintha az anyám hívna messziről és vágyom, hogy az ölébe hajthassam fejemet. Isten! Nem bírok gondolkodni. Nincs itt más parancs, mint az örök törvény. Vetítsd szemem elé; hadd lássam a kiáltó betűket és hadd engedelmeskedjem. Istenem, én nem bírok sírni, könny és mosoly nélkül, szilárd, elszánt arccal szolgálni akarlak, én az örök szolgád.

/92/. máj. 14. - Tizennégy napig magamba vonultam. Rágódtam, töprengtem, gondolkodtam a hamis út tévedésein. Erre a megoldásra jutottam: a keserves küzdelmek azért voltak, mert nem találtam meg azonnal a helytállás módját. Voltak ugyan igaz parancsaim, de a tanok gyakorlati megvalósítását nem ismertem. Mikor a valódi élet