A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-07-01 / 7. szám
I A MINDENNAPOS KERESZTÉNY ÉLET 7. Kockázat-vállalás? "... Köztudomású lett, hogy bilincseimet Krisztusért viselem. A testvérek közül az Úrban, bilincseimen felbuzdulva, sokan egyre bátrabban és félelem nélkül merik hirdetni Isten igéjét". ( Sz. Pál, Filippiekhez I, 13-14.) Manapság arra törekszenek az emberek, hogy a kockázatot minél inkább kiküszöböljék az életből. Mindent előre kiszámítanak, kiterveznek, bebiztosítanak. Az életbe kilépő emberek közül mily sokat csábít, nem az örök nyugalom reménye, - ez kevésbé vonzó számukra - hanem az örökkévalóság előtti nyugalom, a nyugdíj és öregségi járulék reménye. Ma több bátorságra van szüksége, mint régen annak, aki egyéb értékeketkeres,s nem a biztonságot, s aki önmagát felülmúló dolgokra alapítja életét. Emberi bátorság. Mégis, nem érdemes élni, ha életünket nem az evilágot túlszárnyaló értékek szolgálatába állítjuk. Az ember rendeltetése nem a földhözragadt, színtelen élet. Bármily kellemes is családi otthona, szívét a pusztán földi dolgok nem elégítik ki. Magasabbrendű dolgok iránt éhezik és szomjazik lelke. A végtelen és örökkévaló világról álmodozik. Nem csupán önmagának akar élni, hanem át akarja adni magát valami rajta kívülálló felsőbbrendű lénynek. Még evilági dolgok terén is megnyilvánul ez a vágy. A hősiesség mindig csodálatos vonzóerőt gyakorol az emberekre. Amikor vállalkozó szellemű egyéneket keresnek a világűrbe való utazásra, az
