A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
30 séggel; ízletes ételekkel tápláltalak. - Erőre kaptál, szépségben gyarapodtál, s híred egész a pogányokig elterjedt. De te elbíztad magad szépséged miatt, hűtlen lettél és idegeneknek adtad magad parázna- ságra. A tőlem kapott sok szép ajándékból szeretőidnek kedveskedtél, a föld termését isteneiknek áldoztad áldozatul. Elfelejtkeztél ifjúságod napjairól, pogányokkal paráználkodtál, isteneiknek szolgáltál (azaz: Izraelaz egyistenhitet a pogányok erkölcstelen bálványimádásával cserélte eh ) íme, most ellened ingerlem törvénytelen szeretőidet (a pogány népeket és nagyhatalmakat); azok fölégetik házaidat, ítéletet tesznek ellened és elpusztítanak a föld színéről. - Mert ezeket mondja az Úr: Úgy cselekszem én veled, ahogy te cselekedtél velem. Elvetetted eskümet, fölbontom a szövetséget! (Vö. Ezekiel 16. fejezetét. - Fenti részlet nem szó szerinti idézet!) Izrael szemlesütve hallgatja a prófétákat. Mert ők tolmácsolják neki Isten válaszát. Felelni azonban nem tud. Ismét a próféták veszik át a szót. Ok felelnek Istennek: Vétkezett Jeruzsálem, súlyosan vétkezett. Azért érte ez a gyalázat. Most zokog és elfordítja arcát gúnyolóitól szégyenében... Az Úr igazságos. Dacoltam vele. Félelem fog el, szívem sebesen ver keblemben, mert föllázadtam ellene. (Jer. Siralmai.) VétkeztünkUrunklstenünkelőtt, nem hittünk neki, nem bíztunk benne. Engedetlenek voltunk, szavára nem hallgattunk. Attól a naptól kezdve, amelyen kihozott bennünket Egyiptomból, mind a mai napig hitetlenkedtünk, elhagytuk Ót és nem figyeltünk intésére. S most ránk szakadt mind az az átok és rossz, amellyel Mózes fenyegetett minket. Nem hallgattunk a prófétákra, Isten követeire, hanem saját fejünk szerint cselekedtünk, idegen isteneknek szolgálván, gonoszul cselekedvén az Úr színe előtt. - Azért teljesítette be az Úristen régi fenyegetését. Ellenségeink fölénk kerekedtek, mert vétkeztünk a mi Urunk Istenünk ellen és nem engedelmeskedtünk szavának. Romlásunkra virrasztóid fölöttünk az Úr, és ránk hozta ezt a csapást, mert szava nem kellett nekünk s parancsait nem teljesítettük... Es most Mindenható Urunk, Izrael Istene; a szükségben lévő lélek kiált hozzád! Hallgass meg Urunk és könyörülj rajtunk, hisz irgalmas vagy. Te mindörökké megmaradsz, csak nekünk kell-e elvesznünk mindörökre? Izrael Istene, mindenható Úr; hallgasd meg Izrael halottainak és az elesettek fiainak imádságát, a bűnösök ivadékainak esdeklését; ők vétkeztek s rajtunk a sok nyomorúság! Ne nézd atyáink bűneit, hanem gondolj termen neved erejére; mert Te vagy a mi Istenünk és mindörökké áldani fogunk! (Baruk.)
