A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
28 És én őt elsőszülötté teszem, Királyok közt is elsővé leszen. * * Örökké bírja én kegyelmemet. Bizonnyal, én állom kötésemet! És ivadéka mindig élni fog, és trónja mint a mennyei napok. Ivadéka örökké megmarad, Erős előttem trónja, mint a nap, És mint a hold örökké élni fog! Erős tanúk az égi magasok! Es mégis Uram elvetettél minket, Haragra gerjedtél fölkented ellen, 'k Megvetetted szolgáddal tett kötésed Koronáját megcsúfoltad s letépted. Szétszaggattad sövényeit, Romba tiportad várait, Rabolta minden, aki arra járt, Szomszédok előtt gyalázatra vált. Élteinek jobbját fölemelted, Szorongatói mind örömre keltek. Megtompítottad kardja élét, Harcban erőre nem segéléd. Kicsavarád kezéből jogarát, Királyi székét földre sujtolád, Fiatalkorát megrövidítetted, És gyalázattal körülburkolád. * Hol olyan élő, ki nem lát halált S pokol kezétől óvhatja magát? Hol van Uram a régi irgalom, Mit Dávidnak esküdtél egykoron? k Meddig maradsz Uram elrejtve még? Haragod tüze lánggal meddig ég? Emlékezzél Uram, hogy mi az élet! Emberfiák hogy milyen semmiségek! (88. Zsoltár. ) így panaszolja föl Izrael sérelmeit. Úgy érzi, hogy Isten becsapta népét. Csak áltatta, hitegette sok szép ígéretével s végül mégis eltaszította magától. Csodálatosan komoly párbaj ez: Isten és
