A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-06-01 / 6. szám

16 lOO. A LŐCSFALVI PAP ÖMLELEPLEZESE A "lőcsfalvi pap naplóidból" című rovatunk 100. közleményének meg- jelenése alkalmával A SZÍV szer­kesztősége, kiadóhivatala ésOlva- só-tábora szeretettel, és hálás kö­szönettel köszönti ezeknek az írá­soknak szerzőjét: P. S z ed e r Mihály S.J. Atyát. Most, hogy a századik kis karcolat megjelenik - "A Lőcsfalvi pap naplójából" - címen a SZIV-ben, a szerkesztőség kérésének te­szek eleget, mikor szégyenszemre leleplezem magam Kedves Olva­sóink előtt. Ezek a kis karcolatok eltérően a régi megszokott papi történetektől, nem annyira a pap, a lelkipásztor személyével, mint inkább híveivel foglalkoznak, vagyis helyesebben a lelkipásztor és hívei közt kialakult közös kapcsolat élményeivel. Először valamit magáról a lőcsfalvi papról. Isten engedelmé- vel és segedelmével harminckét éve dolgozik az Úr szántóföldjén. Mindig közvelten kapcsolatban az Isten népével, Krisztus nyájával. Eletébennégyszer volt plébános is. Dolgozott falun és városon, egy­szerű emberekkel és műveltekkel, de legjobban mindig a föld népét szerette. Elöljárói akaratából plébánosi küldetései mindig és kivétel nélkül olyan helyre vetették, ahol az akolban valami baj volt. Vagy a bárányok szaladtak szét, vagy kirúgták az akol falát, vagy a kará­mot verték szét, vagy farkasok kerülgették a megvadult nyájat. S természetes, hogy ilyen esetekben vegyes élményekben van része annak, aki a nyájat rendbe akarja szedni, vagy az aklot helyre akar­ja állítani. S itt következik a második része a leleplezésnek: hogy szüle­tett meg a "Lőcsfalvi pap naplójából" - című karcolat-sorozat. Egyik helyen, ahová küldetett, hogy a fent említett módon ren­det csináljon, a sok minden eszköz közül, amit erre felhasznált,

Next

/
Oldalképek
Tartalom