A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
26 Béky Gellert S.J., Japán SfölBMÄ a. $3 0, A pusztulás dermedt csendje bo- rult Jeruzsálem üszkös romjai fölé. Mint a halál utáni szomorú hallgatás. Vagy mint mikor télen a hó ólmos ködbe vonja a fagyos földet. Egyedül búsul a város egymagában, pedig nem is olyan régen még vidám nép nyüzsgött benne... Egész éjszaka sír, zokog, orcá- jánbó'séges könnypatakok omlanak. Júda kihalt, sorsa szomorúság ás sanyarú robot, egy perc nyugta sincs a pogány ok között. A Sionba vezető utak szomorkodnak: senki se megy már az ünnepekre. Oda lett Sión leányának ékes dicsősége, fejedelmeit legelő nélküli birkanyáj módjára terelik maguk előtt a káldeusok. Örökségünk más bitorolja, házunkban idegenekülnek. Apátián árvák vagyunk, anyáink özvegységre jutottak. Magunk vizét is pénzen isszuk és saját fánkért fizetnünk kell. Egyiptom felé nyújtjuk lankadó kezünket s kenyérért Asszurhoz megyünk... Szívünkből kiveszett az öröm; dalos táncunk gyászra fordult. Porba hullt a korona fejünkről; jaj nekünk, vétkeztünk nagyon! Az Úr ellenségünk lett és elnyelte Izraelt. Várainkat lerontotta, erődítményeinket elpusztította. Gyönge falként forgatta föl a szent sátort és önnön szentélyét semmisítette meg... Siont eltaszította, megalázta a királyt és a papokat egyaránt. Jávé elrontotta oltárát s szentélyét megfertőzte, az erős falakat az ellenség kezébe adta, s most ezek ordítoznak Isten házában, mintha ünnepnap lenne. Isten elhatározta, hogy elrontja Sión leányának falait, a mérőzsinórt kifeszítette és nem állt a pusztulás útjába. Sírt az előbástya és a falak is egyetemben. Kapui szét varmák rombolva, nincs többé törvény, s prófétái nem látnak látomásokat.
