A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-06-01 / 6. szám

7 sen biztos arról, hogy üdvözülni fog, hacsak külön ki­nyilatkoztatást nem kapott erre vonatkozólag. Ez igaz. Azonban a teljes azaz minden tévedést kizáró bizonyosságon kívül van ún. er­kölcsi bizonyosság is, amely legalábbis kizár minden józan és ész­szerűfélelmet. Az élet legfőbb kérdésében csak ilyen erkölcsi bizo­nyossággal győződhetünk meg a dolgokról, és ez teljesen kielégít minket. Az erkölcsi bizonyosság alapja a tanúk szavahihetősége és megbízhatósága, amivel például egy történelmi tényről bizonyságot szerzünk. Minden alapunk megvan erre az erkölcsi bizonyosságra a nagyígéretet illetőleg, mégha azzal az Isten által szavatolt bizton­sággal nem is rendelkezünk, amivel pl. a dogmákat elfogadjuk. Egy másik tudományosnak látszó ellenvetés azt hangoztatja, hogy a végső állhatatosság mindig Isten ingyenes aján­déka, tehát azt nem lehet kiérdemelni semmiféle jócselekedettel sem. Ez is igaz, ha az igazságosság alapján való kiérdemlésről beszélünk, amivel pl. a munkás kiérdemli munkabérét. Ezen felül van az ún. "méltányosság" alapján nyugvó érdem is, amely nem sa­ját cselekedeteinkre, hanem Isten nagylelkűségére és irgalmára tá­maszkodik. A nagyígéretbe vetett bizalmunk végső alapja éppen ez: Isten nagylelkű irgalmassága, amit maga Jézus is hangsúlyozott, amikor így vezette be ígéretét: - "Szívemtúláradó irgalmá­ból megígérem neked, hogy Szívemnek mindenható szeretete meg­adja mindazoknak... " Voltak, akik attól féltek, hogy a nagy ígéret nyilvánosság­ra hozatala és terjesztése erkölcsi lazaságot fog maga után vonni, mert akik elvégezték, felszabadítva érzik magukat minden erkölcsi kötelezettség alól, hogy jó életre töreked­jenek, hiszen üdvösségüket úgyis bebiztosították már. Világos azon­ban, hogy ha valaki eleve ezzel a szándékkal végzi el a kilenc áldo­zást, méltatlanul eszi az Úr szent Testét és issza az O Vérét, s ez­zel ítéletet eszik és iszik magának, a Szentírás szavai szerint, és nem teljesíti az Úr Jézus által megkívánt feltételeket. A szentáldo­zások célja ugyanis, hogy Jézust engeszteljük velük magunk és má­sok bűneiért, és az 0 tetszését keressük. Ezt csak méltó és érvé­nyes szentáldozásokkal lehet elérni. Nincs kizárva viszont az, hogv miután valaki méltóképpen elvégezte a nagykilencedet, később ismét visszasüllyed a bűnbe, s talán a vakmerő bizakodás gondolata is fel­ébred lelkében. Ellensúlyozhatja azonban nála is ezt, amit előzőleg a bizonyosságról mondottunk. Csak erkölcsi bizonyosságunk van mind arról, hogy az ígéret Istentől származik, mind pedig arról, hogy mi valóban teljesítettük a kívánt feltételeket, azaz, hogy a ke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom