A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-06-01 / 6. szám
5 kor is csak azért, mert az Egyház parancsa kötelezte őket erre. A janzenisták ugyanis megfeledkeztek Isten végtelen szeretetéről, és csak végtelen szentségét állították az emberek szeme elé. Ez pedig félelemmel és rettegéssel töltötte el már az Ószövetségben is az embereket. A támadások azonban még 200 év múlva sem maradtak el, noha most már más oldalról is igyekeztek gyengíteni a nagy ígéretbe vetett hitet. Egyesek azt hangoztatták, hogy nem hiteles, mert nincs meg az eredeti levél, amelyben a Szent beszámolt róla volt elöljárójának. Ez igaz, az eredeti elveszett, amint nyomtalanul eltűntek az összes eredeti levelek, amelyeket a Szent abban az időben ehhez az elöljárójához írt. Ennek magyarázata valószínűleg az, hogy az elöljáró elégette az eredeti leveleket. Maga Alacoque Szent Margit is kérte elöljáróit, hogy halála után semmisítsék meg összes feljegyzéseit. Nem ritka ez a kívánság a szenteknél, akik oly érdemteleneknek tartják magukat a velük közölt nagy kegyelmekre, hogy azoknak még a nyomait is igyekeznek eltűntetni. Saját személyüket is jelentékteleneknek tartják az Úr Jézus szándékainak megvalósítására, s úgy gondolják, hogy Isten elég hatalmas arra, hogy nélkülük is elérje, amit akar, ők csak útjában állnak a sikernek. így vélekedett Szent Margit is. Szerencsére azonban kortársai közül egyesek már korán felfedezték azoknak a magánkinyilatkoztatásoknak az értékét, amelyekről a Szent leveleiben beszámolt, és ezért gondos másolatokat készítettek leveleiről. így maradt fenn számunkra is a nagyígéret szövege. Komoly történelmi szakértők szerint a szöveg lényegének érintetlenségéhez és eredeti voltához semmi kétség nem fér. A boldoggáavatást megelőző vizsgálatokban Rómában alapos vizs- gálatnakvetettékaláAlacoqueMargitösszes írásait és leveleit, amelyek közül a nagy ígéretet tartalmazó levélnek külön figyelmet is szenteltek. Hit és erkölcs szempontjából semmi kifogásolni valót sem találtak benne. Az 1920-as szenttéavatási bullában a nagyígéret is szerepel. Ez nem jelenti ugyan az Egyház hivatalos kezességét az ígéret isteni eredetét illetőleg - a magánkinyilatkoztatásokra vonatkozólag ilyen kezeskedésre ugyanis nincs felhatalmazása az Egyháznak - arra azonban következtethetünk belőle, hogy az Egyház sem történelmi, sem pedig hitbeli alapot nem talált arra, hogy az ígéretet elvesse. Egy kiváló hittudós, Vermeersch szerint ezek után semmi szükség sincs már az ígérethitelességénekigazolására. Mindez azonbannem zárja ki, hogy egyesek helytelenül magyaráz-
