A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-05-01 / 5. szám
48 nakagépek, kattognak a fogaskerekek, az ellenőrző lámpák szabályosanvillognak. A jelző csengő csak akkor szólal meg, amikor valahol valami nem működik tökéletesen. A római kongregációk is csak azt figyelik, hogy az egyetemes Egyház életének szabályos zúgásában jelentkezik-e valami idegen zörej, szól-e valamelyik csengő, fölpi- roslik-e valamelyik figyelmeztető lámpa. De ne gondoljuk, hogy ezek a központi szervek mást sem csinálnak, mint keresnek, kutatnak, szaglásznak. Szó sincs róla. A figyelmeztető csengőt mindig kint az egyházban nyomják meg. Azon nem kell csodálkoznunk, hogy egyes esetekben valaki a csengőben nem bízik és egyenesen riadót fúj,a légitámadást jelző szirénát kezdi üvöltetni. - Merőben a közigazgatási ügyekben a kongregációk a pápától kapott általános megbízatásuk erejében intézkednek. Minden más ügyben, amelyben a szentszéknek állást kell foglalnia, valamit megengedni vagy eltiltani, létesíteni vagy eltörölni, felszámolni, egyházi törvényeket értelmezni, alkalmazni a törvények által előre nem látott esetekben, stb.; ilyenkor az utolsó szó a pápáé. De mire az ügyirat az első iktatótól a pápa asztalára kerül, bizony hosszú utat tesz meg. Az iktatás után az illető minisztérium egyik alsóbb hivatala előkészíti a kérdés megvizsgálását. Ha már voltak hasonló esetek és a téma egyszerű, úgy a kongregáció felsőbb hivatala elé kerül. Ha nincs precedens, vagyha a kérdés bonyolult, úgy kiadják véleményezés végett a kongregáció mellett dolgozó szakembereknek. Azok tudományos pontossággal részeire szedik az egész problémát, fölsorakoztatják a szóbajövő törvényeket vagy joggyakorlatot, kidolgozzák a választ is. Azaz előkészítik a nyersanyagot a pápai döntés számára. A szakemberektől így visszaérkező ügyiratot a kongregáció most a saját ügyvezetése szerint földolgozza, formába önti. így jut először a magasabb prelátusok, majd a kongregáció agytrösztjét alkotó bíborosibizottság elé. A bíborosok ülésük előtt az egész kérdést mindenestől kidolgozva és lényeges pontokra kikristályosítva megkapják. Bőven van idejük arra, hogy a dolgot tanulmányozzák. Az ülésen az ügyet egy bíboros, mint ponens még egyszer megvilágítja, csak azután adják le a bíborosok szavazatukat. ítéletükben a bíborosok megállapíthatják, hogy a dologgal fölösleges foglalkozni. Ilyenkor az ügy "ad acta" kerül. A szavazás eredménye általában az, hogy ilyen és ilyen értelemben kell rendelkezni: "dentur decreta". Meg is fogalmazzák a rendelkezést. A kongregáció munkáját irányító bíboros a legközelebbi hivatali kihallgatáson átadja a pápának a bíborosok döntését, de vele együtt az egész ügyiratot, úgy hogy a pápa azt részleteiben tanulmányozhassa. Az utolsó szót a pápa mondja ki. És az utolsó szó nem mindig azonos a bíborosok döntésével.
