A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-05-01 / 5. szám
II LEVÉL ÖREG ÉS BETEG OLVASÓINKHOZ (A SZÍV egy öreg és beteg Olvasójától.) Pünkösd szép hónapjában kérjük a Szentleiket, hogy tanítson meg minket arra: hogyan kell nekünk az "Úr imádságát" a magunkévá tennünk; hogyan kell nekünk, a magunk gondolatai és személyes kérései helyett, Jézus gondolataival és szavaival az Atyához emelnünk lelkünket. "MI ATYÁNK! " - Végtelen jóságú Istenem, mekkoraöröm lelkem számára az a tény, hogy Téged mennyei Atyámnak szólíthatlak! Ismerem hatalmadat, méltóságodat, mindenhatóságodat és bölcsességedet, irgalmadat és nagyságodat, hiszen Egyszülötted, a mi Urunk, Jézus Krisztus rávezetett minket ezek ismeretére. Ám ugyanaz azúr Jézus tanított meg minket arra is, hogy nem rettegnünk kell végtelen fölségedtől, hanem úgy kell Rád tekintenünk,mint Atyánkra. CSAKUGYAN AZ VAGY is: Atyám! Öröktől fogva foglalkoztál velem teremtési terveidben. És egy öröktől megállapított időpontban megajándékoztál a létezéssel és lelkemmel, és örök boldogságra, saját végtelen Lényed birtoklására rendeltél. Igazán kedvencként kerültem ki teremtő kezedből; nem pusztán teremtményednek tekintesz, hanem gyermekednek. Végtelen szereteteddel szeretsz engem, és tőlem is azt várod, hogy teljes szívemből szeresselek! MENNYEI ATYAM! Most beteg vagyok. Az öregség terhe nehezedik rám. Ám ez is a Te legszentebb akaratodnak rendelése számomra. Atyám, ne engedd soha elfelejtenem, hogy Te sokkal jobban tudod azt, hogy mi válik igazán javamra, mint én magam. Csak Te ismersz engem igazán. És csak Te szeretsz engem végtelen, érdektelen szeretettel. Tehát amikor szenvedéseket bocsátasz rám, azt KEDVES TESTVEREM!
