A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-05-01 / 5. szám
9 emelkedését mind anyagi, mind közegészségügyi, mind közművelődési vonatkozásban), ugyanúgy sajnálatosan igaz marad az a tény, hogy a gyarmatosítók elsősorban a maguk érdekeit keresték még ezeknek a javaknak a juttatásában is. Csak annyit adtak a gyarmatosított népeknek, amennyi kellett ahhoz, hogy hasznosabbakká lehessen tenni őket a saját szolgálatukban, de ügyeltek arra, hogy ezek a népekne jussanak el a fejlődésnek akkora fokára, amelyen saját erejükből államokká alakulhattak volna. így azután azon a címen halogathatták az önállósulás megadását, hogy azok a népek "még éretlenek, fejletlenek az önállóságra". Az önállósulás láza. Am; a világháború befejeztével a szabadság és önállóság vágya valóságos tűzvészként terjedt szét Afrika egész területén. Az önállósulás láza kerítette hatalmába az összes népeket. Az afrikaiak egy csapásra egyenrangúakká akartak lenni az európaiakkal és valahogy az a hiedelem töltötte el őket, hogy néhány év alatt el fognak jutni oda, ahová az európaiak több százados fejlődés útján küzdötték fel magukat. Szinte máról holnapra verekedtékki önállóságukat. Éppen a szerves kifejlődés hiánya miatt ez az önállósulási folyamat nem ment zavarok, túlkapások, erőszakoskodások, torzsalkodások nélkül, és nem egyszer az európaiak kizavarását, sőt lemészárlását hozta magával. Több állam még a vidék hajdani földrajzi elnevezését is új névvel cserélte föl, hogy a megszűnt gyarmati állapotnak lehetőleg minden nyomát eltüntessék; Afrika magára ébredt, Afrika a maga életformáit akarja követni... A békétlenségek Afrikában szinte megszámlálhaforrásai. tatlanul sokművelődési, erkölcsi, nyelvi eltérés található. Ezek az eltérések szükségképpen apró-cseprő csoportokra szaggatják szét a lakosságot. Hozzáértők megállapítása szerint Afrikában legalább 800 nyelvi és elkülönült nyelvjárás van használatban csupán a néger lakosság körében. Éppen ez a sokféle nyelv, továbbá a helyi hagyományok és szokásoka lakosságot apró törzsekre tördelik szét, amelyek nemegyszer évszázados ellenséges viszonyban vannak egymással. Egy-egy újabb államnak különféle törzsei nem tudnak még fölülemelkedni önző, rövidlátó fölfogásaikon; az "állami", vagy "nemzeti" öntudat vagy egyáltalában nem, vagy csak igen elmosódottan van meg bennük. Ilyen kezdetleges viszonyok mellett érthetők azoka folytonos civódások, forradalmak, törzsi versengések, polgárháborúk, amelyeknek hírei minduntalan eljutnak hozzánk. Az is nyilván-
