A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-05-01 / 5. szám
2 figyelmünk kis jelével, vagy egy "köszönöm"-mel. A virágárusok virágküldését ajánlják hálánk jeléül. De érzelmeinket nemcsakpénz- zel fejezhetjük ki, nemcsak borravaló adásával, hanem másképpen is. Bizonyos emberi érzelmeket ki sem fejezhetünk pénzzel, hanem csakis magatartásunkkah A család boldogsága nagyon függ attól, hogy tudnak-e a családtagok köszönetét mondani egymásnak. Boldogság uralkodik a családban, ahol a gyermekek megtanulták, hogy megköszönjék édesanyjuk és édesapjuk áldozatait, és egész napos munkájukat, amelyet értük végeznek. Ez azok közé a dolgok közétartozik, amelyeket ők egyébként is megtennének, de szívesebben végzik, ha a hála jelét látják. Nagy művészet felismerni a kellő pillanatot és módot a köszönet mondásra, s ebben is a gyakorlat teszi a mestert. Az élet apró dolgokból tevődik össze és a család boldogsága nagy részben ezektől függ. A kellő pillanatban mondott köszönet is ezek közé az apróságok közé tartozik. A férj "köszönöm"-je feleségének többet jelent, mint a világ minden kincse. Ebből látja, hogy férje észreveszi mindazt, amit érte tesz, és nagyra értékeli a szeretetteljes törekvést, amellyel a legkisebb napi teendőket is végzi. A feleség "köszönöm"-je férjének pedig minden, amire annak szüksége van, hogy lelkesedéssel végezze mindennapos unalmas és fárasztómunkáját, vállalja az élet fenntartásával járó küzdelmet, amelyek néha oly súlyosak számára. Napsugár ez, amelyet magával visz munkahelyére, hivatalába. Az embernek pedig nagyobb szüksége van a napsugárra, mint a falat kenyérre. Es mily csodákat képes véghezvinni a munkavezető "köszönöm"-je a hozzá beosztott munkásnak. Nem sokat ért a társadalmi kérdésekhez az, aki azt képzeli, hogy a munkaadó és a munkás között főleg a pénzkérdés okozza az ellentéteket. Sokkal fontosabb ennél a munkással való bánásmód. A legegyszerűbb munkás is elvárja, hogy megbecsüljék, és hálásak legyenek fáradozásáért. Ezért van oly nagy hatással a hála az emberre. Meg kell tanulnunk a köszönet mondást környezetünknek, kezdve azoknál, akik a legkedvesebbek számunkra. Ha nem ügyelünk erre, könnyen megfeledkezünk róla. Időről-időre kifejezést kell adnunk hálánknak, s nem szabad megelégednünk azzal, hogy a szívünk mélyén érzünk hálát.
