A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-04-01 / 4. szám
42 emeltek, ide telepítették át az egyház központi kormányzati szerveit, a kongregációkat, magyarán mondva a minisztériumokat. Ezeket egymással és a Vatikánnal földalatti folyosó köti össze, közvetlen telefonjuk van a pápai palotával és a tér déli sarkában álló Szent Offi- ciummal, de a sugárútnak avval az épületével is, amelyben a keleti egyházak ügyeit intéző kongregációnak van már jó ideje a szállása. Ezek azok a kongregációk, amelyeket mint a kúria legfontosabb szerveit, most Roberti bíboros a pápa útmutatása szerint mint hivatalokat modernizál. Ezeken a hivatalokon keresztül tart rendet a pápajézus Krisztus juhai és bárányai között, védi őket a farkastól meg a medvétől, mint tette Dávid király ifjúságának napjaiban. A katolikus Egyház feje 11 kongregáción, három felső törvényszéken és három közigazgatási hivatalon keresztül gyakorolja legfőbb papi, tanítói és törvényhozói hatalmát. Hogy miként teszi ezt, erről majd máskor szólunk. Most csak arra a kérdésre akarunk válaszolni, hogy mindig, tehát a régebbi időkben is ilyen apparátus állt-e a pápa rendelkezésére? Hát nem. Mert, amikor a 4. század elején az Egyház följöhetett a katakombákból, Róma akkori püspökének, I. Szilveszternek, nemhogy bíborosai, prelátusai, protonotáriusai, kamarásai és káplánjai nem voltak, de egyszerűen temploma, otthona sem volt. Konstantin császár fogadta be palotájába a pápát, építtette meg annak székesegyházát és első otthonát a Lateránban. Ezért viseli a pápa püspöki székesegyháza, a lateráni bazilika, ma is a "minden egyházak feje és édesanyja" megtisztelő címét. A pápa első tanácsadói már a nagy üldözések idején papjai voltak. Az irányítása alatt lelkipásztorkodó papok kollégiumát presbitériumnak hívták. A harmadik század derekáról fönnmaradt számunkra Szent Komélius pápának Szent Cipriánhoz az afrikai Kárthágó püspökéhez írt levele. Ebből a levélből már kétségtelenül kitűnik, hogy Róma püspöke mellett tekintélyes presbitérium állt. Ennek tagjaival beszélte meg a pápa egyház- megyéje ügyes-bajos dolgait; ezeknek a véleményét kérte ki, amikor az egész egyházat érintő kérdésekben kellett döntenie. Amikor pedig arról volt szó, hogy Róma püspökének a hit tisztasága védelmében kell síkra szállnia ilyen vagy olyan tévtanítással szemben, ilyenkor a pápa a közeli püspököket is magához kérte és velük tárgyalta meg az ügyet. A 10. század végén és a 11. század elején, amikor már az Egyház nagyszerűtevékenysége a germán és szláv népeket a kereszténységnek megnyerte és hithirdetői nyomán megkezdődött a püspökségek szervezése és evvel a keresztény vallás kultúrprogramját is kezdte
