A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-04-01 / 4. szám

27

kívánjuk is megtalálni, úgy találjuk meg, hogy még tovább keressük", Boldogok azok, akik bár még nem találták meg, őszinte szívvel feléje igyekeznek, a ma világánál a holnap pirkadását keresik, hogy egyszer a fény teljességére is eljussanak. De ne felejtsék el: esz- mélődni nemcsak nagy dolog, de kötelesség is. Jaj annak, aki szánt- szándékkal behunyja szemét a fény előtt. A gondolat művelői nagy felelősséget viselnek, jaj azoknak, akik ezerféle mesterkedéssel a szellemet elnyomják, gőgössé teszik, tévedésbe viszik, eltorzítják. Ugyan mi más alapelv vezetheti a tudomány embereit, ha nem az, hogy helyesen kell gondolkodniuk

Ezért, anélkül, hogy az önök útjába akadályt gördítenénk, vagy szemüket elvakítanánk, titokzatos lámpánknak a fényét, hitünket ajánljuk fel önöknek. A gondolat szuverén tanítója az, aki ezt a lámpást ránk bízta. Az O egyszerű tanítványai vagyunk. Egyedül Ő mondhatta: Én vagyok a világ világossága, én vagyok az út, az igazság és az élet. - Ez a kijelentés önöknek szól. Hála Istennek, soha sem volt annyira magától értetődő, mint ma, hogy az igazi tudomány és az igazi hit összhangban van egymással, ez is, az is, ugyanannak az egy igazságnak a szolgája. Ne akadályozzák meg a tudomány és a hit nagyszerű találkozását. Bízzanak az értelem nagy barátjában, a hitben. Hívják segítségül a hit fényét, hogy az egész igazságra eljuthassanak. íme, evvel a jókívánsággal, evvel a bátorítással, a reménynek evvel a szavával fordulunk önökhöz, mielőtt mi, az egész világ püspökei a Rómában lefolyt zsinatról szétszélednénk.

A zsinatnak a művészek- Es most a művészekhez fordu- hez intézett üzenete így lünk. Önökhöz, akik a szépség szól: igézetében élnek, a szépet szolgálják. Költők, írók, festők, szobrászok, építőművészek, a zene, a színház és a film emberei! Rajtunkkeresztül önöknek valamennyiüknek mondja a zsinat; ha önök az igazi művészet barátai, úgy a mi barátaink is.

Az egyház már régóta szövetkezett önökkel. Önök építették és díszítették templomait, fejezték ki ünnepélyes módon hitigazságait, tették gazdaggá liturgiáját. Önök segítették az egyházat abban, hogy Istentől kapott üzenetét a forma nyelvén ki tudja fejezni, hogy a láthatatlan valóságok világát érzékelhetővé tegye. Ma éppúgy szüksége van az egyháznak önökre, mint szüksége volt a múltban. Vigyázzanak tehát, hogy ne bomoljon föl az egyháznak az önökkel való szövetsége. Ne zárják el lelkűket a Szentlélek fuvallata elől. Világunknak, amelyben élünk, szüksége van a szépségre, mert nélküle a kétségbe-