A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-04-01 / 4. szám

12

ki menne oda szívesen, ahol hidegség és kemény szavak várják?

Mit tett 0, az igazi, a valódi Krisztus?

Jelenésekben mutatta meg Szívét Alacoque (olv. alakok) Sz. Margitnak. Ez a valódi Krisztus: Szív és szeretet. Nem ítélni akar, hanem üdvözíteni. Szívéből lángok törnek ki. Az egyszerű ember is megértheti: 0 szeret minket, ma is szeret. Sz. Margit látja, a sebet is a Szíven. Ott van a kereszt is és a Szív körül a töviskorona. Nagyszerű jelenés; a Szív hirdeti, hogy szeret, a töviskorona, kereszt és a szentseb megmondja, hogy áldozatosan szeretett a halálig éspedig a kereszthalálig. És mindezt kiemelik a jelképes lángok.

Ezek a jelenések nem fognak semmit hozzáadni Krisztus tanításához, amit XII. Pius pápa is kihangsúlyozott, de új lendületet fognak adni a Jézus Szíve tiszteletnek. Ő mondta Sz. Margitnak: "Általad akarom ki ontani Szívem lángjait az emberekre... drága és égi kincsekkel akarom elhalmozni őket".

Elfogadom-e Jézus Szívét, azt a Szívet, amely a "szeretet lángoló tűzhelye"? Elfogadom-e Ót annak, ami lenni akar: "Minden szív királya és központja"? Elfogadom-e Ót, aki szíveket keres, az én szívemet is?

UJ-GUINEA. - A sziget bennszülöttei több száz tájszólást beszélnek. Egymás közt az ún. "Pidgin English" (e. pidzsin inglisjnyelven érintkeznek, amely az angol nyelvnek és bennszülött tájszólásoknak keverékéből jött létre. Ezt a nyelvészeti szempontból ugyancsak értéktelen/ de a hétköznapi érintkezéshez föltétlenül szükséges nyelvet nagy megtiszteltetés érte; a liturgiái újítások során Új-Guineában "liturgikus nyelvvé" lett. Mivel gyakorlatilag lehetetlenség volna minden 2-3 falulakosságának külön tájszólására lefordítani a misekönyvet és a Szentírást, a missziósatyák ezt a közös nyelvet választották az Isten-tisztelet nyelvévé.

JAPÁN. • Kamakurában, Tokió szomszédságában, június elején avatták fel a jezsuiták új nyelviskoláját. Az iskola a tokiói katolikusegyetembe ("Sophia Egyetem") van bekebelezve és annak "japán nyelvkutató intézeteként szerepel. Az épületet még a jezsuiták általános főnökévé választott Árrupe Péter atya építtette japán tartományfőnök korában. Az intézetnek egyik főcélja az, hogy Japánba érkező külföldi' hithirdetőknek a legkorszerűbb eszközöket és módszereket biztosítsa a japán nyelv elsajátítására, valamint a japán kulturális és szociális életbe való beilleszkedéshez.