A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-03-01 / 3. szám
47 Egy év .sem volna elég. Maradjon, ami maradt. A harmadik eset nem tartott sokáig, de az idegzeteket a végsőkig feszítette. A kertész egy éjszaka segélykiáltást hallott a tó felől. A világ kincséért sem nézett volna ki. Még jobban magára húzta a takarót. - Néhány nap múlva a víz fölvetett egy hullát. Japán katona volt. A vízbe esett, vagy belefojtották? Hogyan? A magas falon miért mászott át éjnek idején, egyedül? Ha mások cipelték, kik és miért? A legokosabb tennivaló az lett volna, hogy azonnal értesítik a japán parancsnokságot. Nem így történt. Mivel csak két ember tudott a holttestről, partra húzták és eltemették. Aztán megijedtek. Nyom nélkül nem veszhet el senki a hadseregből, ahol pontos ellenőrzés alatt állnak a katonák. Kiásták a hullát, lehúzták ruháját és újra eltemették. A ruhát elégették. Aztán jött az újabb kétség. Ha mégis megtalálják, tiszteletlenül, ruha nélkül elföldelve, ebből is baj lesz. Újra kiásták a már oszladozó, egyhetes hullát és fehér lepedőbe csavarva újra elföldelték. Az alkalmazott, aki segített ebben, másnap elillant, okos kínai szimatját követve. A telep elöljárója éppen Tientsinben tartózkodott. Amint hazaért és meghallotta mi történt, átment a japán parancsnokhoz és jelentette neki a történteket. Ez volt az egyetlen okos megoldás. A japánok már nyomoztak és lehetetlen volt elkerülni a fölfedezést. Semmi valószínűsége nem volt annak, hogy a katona a vízbe ölte magát. Aki beleölte, valószínűleg gerilla, vagy gyűlölködő ellenség, aki följelentheti a missziót. Pontosan az utóbbi történt. A japán parancsnoknál már nyitva feküdt a följelentés, mely szerint a misszióban megöltek egy katonát. Leírhatatlan ideges napok következtek. Ha az akkori parancsnok véletlenül nem jóindulatú ember, a misszió felét kiirtották volna. Megindult a nyomozás. Kiderült, hogy egy keresztény családtagja, aki visszatért a pogányságba és a misszió ellenségévé vált, egy-két barátjával megleste az éjszaka asszonyokhoz kiszökő japán bakát. A katona részeg volt. Összekötözték, a tóhoz vitték, leoldották kötelékét és a vízbe fojtották, hogy véres bosszú érje a missziót, melytől csak jót kaptak. A japánok elvonulnak. A japánok elvonulnak - suttogta az egész telep, hogy ne hallja senki gyanús és megbízhatatlan. A megkönnyebbítő sóhajok és a velefu- tó tekintetek azonban nagy örömet árultak el. Elég volt már ebből a túlközeli veszedelemből. Ismerőseim, Japánban járva egész más népet találtak és ismertek
