A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
14 Sz„ Mónikának az imádsága esdette ki azokat a külön kegyelmeket, amelyekre Ágostonnak szüksége volt, hogy mindenben Isten akaratához szabja hozzá saját életét. A II. Vatikáni Zsinatnak határozata ugyanezt vallja a keresztény egység létrejötte legfőbb tényezőjeként: "Ez a szent kezdeményezés (ti. az összes keresztények egységre jutása Krisztus egy Egyházában) felülmúlja az emberi erőt és emberi képességeket. Az Egyház Krisztusnak az Egyházáért végzett imádságába, az Atyának irántunk valószeretetébe és a Szentlélek erejébe helyezi minden reményét". Imádkozzunk tehát! Szentséges Atyánk mind saját, mind a zsinati atyák meggyőződésére támaszkodva kér minket, hogy ebben a hónapban - amikor már évek óta együttesen imádkozunk a Krisztusban hívő keresztények egységre jutásáért -fokozottbuzgalommal ostromoljuk Urunk végtelenül irgalmas Szívét azért a kegyelemért, hogy "az összes keresztények, fokozott készséggel Isten akarata iránt, 'serényen működjenek közre a katolikus egység létrehozásában. Az "összes keresztények"közébeletartozom én is. Tehát "serényen közre kell működnöm"! Ne mondjam azt, hogy "ugyan mit tehetek én ebben a nehéz kérdésben?" Mert tudok imádkozni! Márpedig a "serény közreműködés" legelső és legfontosabb lépése a közös imádság az egységrejutáshoz szükséges isteni kegyelmekért. Sz. Ágoston és más visszatértek példájából világos, hogy Isten kegyelmével az eleinte legyőzhetetleneknek látszó nehézségeket és akadályokat is le lehet küzdeni! Az ilyen soronkívüli kegyelmeket azonban hívő és bizakodó imádsággal kell kikönyörögnünk! Nekem is, neked is, valamennyiünknek! Protestáns és ortodox keresztény testvéreink is érzik azt, hogy Isten akarata a Krisztus-hívők számára nemcsak azt az egységet kívánja, amely ténylegesen most is megvan. Vagyis nem elég az, hogy elszakadt testvéreink ugyanarra a Szentírásra támaszkodnak, mint mi, meg hogy a keresztség szentsége, valamint a hit által Krisztushoz tartoznak. Isten akarata szerint nekik is nemcsak éppen valami lényeges fokon, hanem hiánytalanul, teljesen bele kell tartozniuk Krisztus "titokzatos testébe". Nem lehet azzal megnyugtatnunk magunkat, hogy "Krisztust valljuk pásztorunknak, valamennyien az ő juhai vagyunk",.. Krisztus ennél többet akart! Halljuk csak az ő szavait és iparkodjunkmegér-
