A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-03-01 / 3. szám

41 ben volt az abrakja. Megkezdődött a vidám, hangos falatozás. Jóska is leült csak úgy magában, egy tuskóra, elővette akenyeret, szalonnát, zöldpaprikát, magamellé állította a borosfiaskót is. Egy­szerre csak vele szemben odahuppant egy másik tuskóra egy túzről pattant kis teremtés. Szőke hullámos haján kackiásan állt a hátrakö­tött pöttyös kendő. Épp a kezébe veszi a szalonnácskáját, másik ke­zében a bicska - de úgy látszik zavarban lehetett a legény ilyen kö­zelsége miatt, mert a szalonna kipottyant kis kövér ujjai közül és egy arra kóborló "búcsús" kutya rögtönel is illant vele. A lány egyet sikított és bizony görbére állt a szája széle.- Sose búsuljon, húgom, mondja a Jóska s már is lekanyarít neki egy szép kis darabot a magáéból. - Itt van ni, fogyassza jó egészség­gel! Hát így kezdődött. Elég annyi abból, hogy a leány neve Süveges Krisztina. Hogy aztán Jóska meg Krisztina mindennaposak lettek egy­más körül, azt a falu úgyis tudta. De úgy látszik Jóska, amilyen nagy darab szív-ember volt, mikor szerelemre került a dolog, el­vesztette a fejét és vele együtt a leány is. Elég az hozzá, hogy egy szép napon beállít a Gergely portára Süveges uram, két hatalmas ölestermetű fiával, Krisztina bátyjaival. Még szerencse, hogy senki sem volt otthon, mert még veszedelem is lehetett volna a dologból. Süveges gazda nem sokat kertelt, hanem imigyen kezdte amondóká- ját: - Jóska fiam, baj van a lányommal. Ha azonnal nem mégy vele a paphoz, te falu bikája, hát most menten ökröt csinálunk belőled, én meg a fiaim! Jóska jól megértette a célzás mineműségét és ahogy rájuk nézett, szemükből látta, hogy ezek nem tréfálnak, hanem képesek megtenni, amit mondanak, hamar beadta a derekát:- Hát persze, hogy megyek.- Jól van. Krisztina ott vár kinn a kapuban. Már mennénk is a paphoz, most rögvest.- Hát nem bánom azt se, - szelídült neki Jóska. A lőcsfalvi pap volt az, aki a legjobban elámult a dolgok ilyetén való fejlődésén. Hirtelen átrohant a fején az egész házasságjog, min­denfel- és alparagrafusaival skezdte érezni, hogy ilyen beállításban ebből később komoly bonyodalmak származhatnak: megfélemlítés, kényszer, stb. Ezért hát Süveges gazdát öles fiaival együtt erélye­sen odaparancsolta, ahol a bors terem vagy ahol a zabot szokták he-

Next

/
Oldalképek
Tartalom