A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-03-01 / 3. szám
38 "jólétnek" örvendenek az emberek, ott - a tapasztalat szerint - ennek a jólétnek a hajszolása teljesen leköti az embereknek mind fizikai, mind szellemi erőit; minden törekvésük a vagyon és kényelem növelésére összpontosul. Emiatt nem jut idejük a magukbaszállásra és elszoknak attól, hogy bármit is megtagadjanak maguktól. Két évvel ezelőtt egy televíziós vitasorozat a skandináv népekkel kapcsolatban jutott erre a megállapításra; az általános gazdasági jólét aggasztó válságba sodorta a lelki, erkölcsi és vallási értékeket. Az aránytalanul sok öngyilkosság, az iszákosság, kábítószerek használatának elterjedtsége, törvénytelen gyermekek száma, házassági válások ijesztő növekedése, a vallásos közömbösség térfoglalása valamiképpen egyenes arányban áll az anyagi jólét emelkedésével. Ugyanezeket a tüneteket lehet megfigyelnünk más, általános jólétnek örvendő államok jómódú polgáraira nézve is; a helytelenül hajszolt és kellő önfegyelmezés nélkül élvezett anyagi javak elfojtják a lelki és vallási értékeket és az embereket anyagiasságra, érzékiességre nevelik rá. Márpedig az az ember, aki elmerült az anyagiasságba és érzéki örömök zabolátlan habzsolásába, teljesen eltompul a vallás és erkölcsösség iránt. Keresztény Földünkönaz anyagi javak eloszkötelességeink. lás a nagyon egyenlőtlen. Néhány állam igen gazdag, a többi nyomorog. A világ anyagi javainak 70 %-át az emberi nem 16 %-a birtokolja! Ezavisszás helyzet hozza magával, hogy földünk lakosságának 3/4 része nyomorban, vagy a nyomor határán tengődik. Csak a legszűkösebben van meg nekik az is, ami az élethez föltétlenül szükséges. Ezt a visszás helyzetet kereszténynek nem lehet tűrnie, még kevésbé magának is előmozdítania! Sz. Pál szerint Krisztus hívőjének csak úgy kellene érintkeznie ezzel a világgal, "mintha nem érintkeznék vele, mert elmúlik ez a világ" (I. Kor. 7, 31.) Kereszténynek nem lehet anyagi javak hajszolásában és kiélvezésében látnia földi életének értelmét, mert "nincs itt maradandó hazánk, inkább az eljövendő után vágyódunk" (Zsid. 13,14.) Tehát a keresztényeknek ismét rá kell ébredniük arra a felelősségükre, hogy a "világ lelkének" kell lenniük! A zsinaton, főleg a 3. ülésszak idején, sok megszívlelendő szó hangzott el arra vonatkozólag, hogy Krisztus Egyházának föltétlenül magára kell vennie azt a vonást, amely Krisztust magát annyira jellemezte: a szegénység szeretetét! És számos püspök azóta tett is szembeszökő lépéseket, hogy a saját életéből, lakásából, hivata-
