A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
12 Mikor megkérdezték őket, hogy milyen tanácsokat adnának más egyházközségeknek, ahol hasonló szervezkedéssel szeretnének megpróbálkozni, az Intéző Bizottság első tanácsa az volt, hogy ne tartsanak választásokat, mert az könnyen felébreszti a pártoskodás szellemét és darabokra szakíthatja az egyházközséget. A második tanács, hogy a bizottságok tagjai rendelkezzenek az összmunkához szükséges áldozatos odaadás szellemével. Idővel is bőven kell rendelkezniük, mert néha havonta 40 órájukba is kerülhet a bizottsági munka. Nagyon fontos az is, hogy a plébános széles látókörű ember legyen, aki örömmel veszi az erőteljes világi szervezeteket. Egyesek féltik hatalmukat a világiaktól, pedig valójában sokkal tökéletesebben kezükben tudják tartani az egyházközséget, ha felhasználják ebben a bizottságok közreműködését. Az említett egyházközség plébánosa nagyon meg van elégedve a bizottságok eddigi munkájával, s hasonló meg- elégedésttapasztalt az egyházközség tagjai részéről is. Jó érzés tölti el az egész egyházközséget, és szemmelláthatólag emelkedett a gyónások és áldozások száma is. ____________________________"IRGALMATLAN SZAMARITÁNUSOK" ezt a címet adhatnák a közelmúltban megjelent alábbi kisújság- hírnek. "Autóbal esetet rendezett a franciaországi "Homo sapiens azatom• korban" nevű szervezetaz egyik főútvonalon. Az úton egy felfordultau- tót, az alá pedig egy nőt, egy férfit és egy gyereket helyeztek el "sebesültekként". A felfordult gépkocsi mellett 36 autó haladt el éscsupán egyetlenegy állt meg, hogy segítséget nyújtson". Eddig a híradás. Elgondolkoztató. Az evangélium rokontárgyú példabeszédében sokkal jobb volt a számarány. Ott már a harmadik arra haladó • a szamaritánus • segítséget nyújtott a szerencsétlenül járt utasnak. Vajon a kereszténység második évezredében rosszabbak, érzéketlenebbek lennénk, mint Krisztus kortársai? - Legyünk jóhiszeműek: a megrendezett "szerencsétlenség" mellett elrobogok bizonyára nem azért mulasztották el a segélynyújtást, mert kérgesszívű érzéketlenek voltak, hanem, mert nem is vették észre a színészkedő baleseteket, az is lehet, hogy rájöttek, csupán kísérlet játszódik le az úton.- Akár ígyvan,akár másképp, nem nehéz belátni, hogy jelenko- runk villámgyors közlekedési eszközei nemcsak arra alkalmasak,hogy rajtuk és velük élvezeteinket, üzleteinket hajszoljuk, hanem arra is, hogy nemes versenyre keljünk velük a bibliai szamaritánus lassan poroszkáló, kocogó öszvérével, és az óránkénti 4-5 kilométeres lassúság helyett 120-as tempóval szállítsuk a megfelelő menhelyre a "jeruzsálem- jerikói" országutak mindenkori sebesültjeit.
