A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-03-01 / 3. szám

17

Béky Gellert S.J., Japán

Allelujas hegyeken át

I Tokióból jöttem, a nagy városból. Annyi ott az ember, mint • szúnyog a mocsárban. Háztengerek, gazdag kirakatok; sok szép ruha az üzletekben meg az embereken. Tömérdek csinált szépség egy csomóban felhalmozva.

Fáradt voltam. Belefásultam atízmilliós városba. Pedig nem unalmas főváros Tokió. Kelet és nyugat minden portékájával dicsekedhetik: ami jó és rossz e siralom völgyében létezett, vagy még most is létezik, mind megtalálható a japán fővárosban.

Alighogy hazaértem Hiroshimába, máris mennem kellett. Most azonban nem az embersúrűs mammutvárosba, hanem csak Hamadá- ba, a Japán-tenger mellé. Az út odáig hegyeken át vezet. Vasút nincsen, csak autóbusz. Alig 120 km az út. A nagy, kényelmes autóbuszok 4 óra alatt teszik meg. Kanyargós, hegyi utakon óvatosan kell vezetni. Nem lenne tanácsos versenyt robogni itt teli autóbuszokkal.

Egy óra múlva már bent vagyunk jócskán a hegyek között. Mi- 2* lyen béke, mekkora tisztaság az égen Tokió után! Fény lepi be a hegyeket, fény borul az autóbuszra, fény ömlik szerte-szét a folyó tükrén. Mintha nem is víz, hanem merő fény folyna a mederben. Nesztelen, halk ragyogás porzik a fényes köveket kerülgető csillogó hullámok fölött. A tavaszi falevelek mohón, isszák a meleget. Hamvas hátukon tompán hintázik a fény. Gyenge, fiatal napsugár súrolja, csiszolja, cirógatja a szélben hullámzó hegyoldalt. Fénylik az egész völgy. A halvány, homályosan áttetsző levegő is fényes. Fény lebeg a tavaszi föld arcán.

Fénylő cseresznyefák, jó szagú szilvafák tündökölnek a kertekben, az út mentén, a hegyoldalban. Ezer meg ezer ékes virágszem az egyszerű, barnás gallyakon. Ritkás, legyezőszerúágakra hintett il-