A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-03-01 / 3. szám
3 Tegyük fel, hogy valami boldoggá tesz minket. Ha csak közvetlen előidéző okára gondolok, nem törődöm vele, s tovább megyek. De ha végső okára tekintek, amely nem más, mint maga az Isten, ész- reveszem, hogy bennük Isten mosolyog ram, O bátorít engem, O lelkesít, hogy csak legyek továbbra is kitartó, O buzdít, hogy még jobban végezzem dolgomat. Isten rejtőzik minden emberi öröm mögött, akár nagy az, akár kicsiny. Istennel való találkozás a szenvedésben. Meg kell tanulnunk azt is, hogy szenvedéseink közepette is Isten társaságában maradjunk. Ez egyáltalán nem könnyű. A szenvedés emberi oka nagyon könnyen magára vonja figyelmünket. Pedig a szenvedésben is Isten rejtőzik. Amint elfogadjuk a szenvedést, a megváltás csodálatos tisztító és teremtményektől elszakító hatása érvényesül szívünkben, és felkészít minket nagyobb kegyelmek befogadására. / Egy Isten-közelségben élő lélek így fejezte ki az Úrral való egyesülését a szenvedésben: "istenem, engedd mindenben meglátnom munkádat; minden teremtményben, amely megsebez, minden eseményben, amely felborítja lelki békémet ugyanúgy, mint azokban a dolgokban, amelyek örömmel töltenek el engem. Taníts meg a tapasztalat által arra, hogy míg az események közvetlen előidéző oka sokféle lehet, végeredményben mégis mindig Te irányítod azokat. A kéz mindig ugyanaz, csak a kesztyű változik. Ez lehet bársonyos, vagy durva, vagy acélkemény, aszerint, hogy vigasztalás, vagy szomorúság tölt el érintésére. De mindig a Te gyengéd kézfogásodat érzem rajtuk keresztül, s ez azt mondja; "Szeretlek". De bármily gyengéd is a Te kezed, hidegnek, keménynek és fájdalmasnak érzem kézszorításodat, ha acélkesztyút viselsz... A durva kesztyű érintése pedig legalábbis kellemetlen... Mi szeretnénk, ha mindig bársonyos kesztyűt viselnél, de Te Uram, ezt használod a legritkábban... Tedd, Mesterem, amit akarsz, ne törődj az én érzelmeimmel. Végy fel olyan kesztyűt, amilyent kívánsz, szoríts annyira, hogy levegyem a kesztyűdet és megcsókoljam kezedet". így beszél az, aki hisz. Mindnyájunknak a látszat mögé kell tekintenünk. A hit olyan, mint a rádióhullám, áthatol a sötétségen és a ködön. Ki nem csodálja azokat a tudományos felfedezéseket, amelyek segítségével a repülőgép tájékozódni tud a sötétben is? Ugyanígy
