A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-03-01 / 3. szám

I

A MINDENNAPOS KERESZTÉNY ELET

3. Istennel való

i i . i ’Maradjatok meg szeretetemben".

KapCSOlOTUnK (Jézusszava apostolaihoz. Jn.15,9.)

Szeretünk álmodozni arról, hogy az életben egyszer talán alkalmunk lesz nagy hősiességet és bátorságot kívánó cselekedetekre, de ugyanakkor figyelemre sem méltatjuk a nap nap után jelentkező ezernyiközönséges alkalmat, amelyekben módunk volna egyszerű, de dicséretes szolgálatokat tenni másoknak.

Istennel való találkozásunk.

Meg kell tanulnunk az egyszerű alkalmak nagyszerű felhasználását, és általuk életünk jelentéktelen eseményeiben is állandóan kapcsolatba kell kerülnünk Istennel.

A szentség nem kíván rendkívüli cselekedeteket. Csak az kell hozzá, hogy jó szívvel végezzük mindazt, amit meg kell tennünk, amit módunkban áll megtennünk, bármily jelentékteleneknek és közönségeseknek látszanak is azok.

A keresztény élet nyelve nem a költészet, hanem a próza. Mindennapos szürke eseményekből tevődik össze. Megkell azonban szoknunk, hogy a legközönségesebb eseményekben is meglássuk Isten akaratát. Az "események fordulatát" valójában Isten gondviselő keze irányítja. Isten sokféleképpen éreztetheti jelenlétét, és nekünk keresztényeknek mindenben fel kell fedeznünk Ót és kapcsolatbankell maradnunk Vele.

Már megszoktuk a gondolatot, hogy a kenyér és bor színe alatt találkozhatunk Istennel. Hisszük, hogy Krisztus jelen van bennük, amint elhangzanak a szavak: "Ez az én testem, ez az én vérem". Tudjuk, hogy Krisztus éppúgy jelen van az egész szentostyában, mint parányi töredékében. Értelmünket felülmúlja ennek a szentségi jelenlét-