A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
ÁGIAK SZEREPE EGY EGYHÁZKÖZSÉG MUNKÁIBAN 1964 elején egy New York állambeli plébánián a plébános kikérte két világi hívének tanácsát, hogy mit tegyen az egyházközség anyagi és egyéb nehézségeinek megoldására. Azok világiakból álló bizottság alakítását ajánlottákneki. Mielőtt a megválasztott bizottság összejött volna az első hivatalos gyűlésre, a tagok egyikük otthonában előkészítő megbeszélést tartottak. Feltételezték, hogy a plébános adomány- gyűjtés megszervezésére fogja felkérni őket, s ez ellen nem is volt kifogásuk. Ezt azonban csak részletmegoldásnak tartották, és úgy gondolták, hogy egyéb nehézségek megoldásában is segíthetnék a plébánost. Megtárgyalták, hogy mit tartanak helytelennek az egyházközség életében. Az utóbbi időben hirtelen fejlődésnek indult a község és ezzel kapcsolatban a plébánost és három káplánját is elhalmozták az új teendők úgyannyira, hogy szinte elvesztették a kapcsolatot híveikkel. Nekik kellett ellátniuk a közeli két község templomait is, a tizenkét évfolyamot felölelő iskolát, az ott tanító nővéreket, és a temetőt. Több száz állami iskolást részesítettek hitoktatásban, és ezenkívül elvégezték a lelkészi teendőket a helybeli állami egyetem 1000 katolikus hallgatója között is. Mindehhez a gyűjtések évi 140. 000 dóikért eredményeztek csak, úgyhogy a kifizetetlen számlák halmaza is egyre nőtt. Sokhívőnem sok megértést mutatott az egyházközség anyagi szükségletei iránt és sokuknak fogalmuk sem volt arról, hogy mennyi munkájuk van papjaiknak. Egyedül a temető bizonyult kifizetődőnek, úgyhogy annak tartalékából vett kölcsön 75 000 dollárt a plébános az egyházközség egyéb adósságainak fedezésére. Mégis az egyik egyházközségi tag - aki nem látott be az egyházközség anyagi ügyeibe - a temetőt okolta azért, hogy nehézségeik vannak. Mikor a tanács összegyűlt a hivatalos megbeszélésre, a plébános kifejtette véleményét, miként lehetne az anyagi helyzeten javítani, A tizedbevezetését ajánlotta. Miután befejezte mondókáját, a világi ta-