A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-03-01 / 3. szám
8 rázza és továbbadja az emberiségnek. Ugyancsak hatalmat adott neki arra, hogy oldjon és kössön, vagyis további rendelkezéseket hozzon, és ezzel biztosítsa mind az isteni tanítások megvédését a tévedésektől, mind pedig az isteni parancsok megtartását. Már Szent Pál gyakorolta ezt a hatalmat, amikor kiközösítette az Egyházból azt, aki ellenszegült az isteni parancsok némelyikének (1 Kor. 5, 1-5.), és rendelkezett az istentisztelet módjával kapcsolatban (1 Kor. 11.) Ebből látható az is, hogy a Szent Péternek adott hatalomban bizonyos fokban a többi apostolok is részesültek. Ez a hatalom átszáll Péter és az apostolok utódjaira is, a pápákra és a püspökökre. Krisztustól kapott hatalmukat gyakorolták a pápák és a püspökök, amikor a zsinatokonmegvédték a rájuk bízott isteni tanítást a felburjánzó téves magyarázatoktól, és a Szentlélek Isten irányítása és oltalma alatt tévedhetetlen biztonsággal megállapították valamely kinyilatkoztatott igazság értelmét. Ezeket a hitigazságokat nevezzük dogmáknak. Minthogy itt nem új igazságokról van szó, hanem csak a kinyilatkoztatás egyes igazságainak magyarázatáról, ha ennél a tévedhetetlenség minden követelménye megvalósult, akkor természetesen ezeken az igazságokon sem változtathat az Egyház a jövőben. A kinyilatkoztatás magyarázatán kívül azonban másféle határozatokat is hoztak a pápák és a püspökök. így például az Egyház parancsolatai, a szentségek kiszolgáltatásának módja és az istentisztelet szertartásának és nyelvének meghatározása, a papi nőtlenség előírása, aházasságtiltó és bontó akadályainak nagy része egyházi előírások. Ezeken az Egyház változtathat, ha a korkövetelmények és a hívők lelki java mást kívánnak meg. Főleg ilyen természeti! változtatásokról van szó most a második Vatikáni Zsinaton. Ugyancsak változáson mehet keresztül az Egyház tanítása a Szentírás azon helyeinek értelmezésében, amelyekben nem történt még csalatkozhatatlan döntés. A helyzet pedig az, hogy a Szentírásnak csak aránylag nagyon kis részét teszik ki azok a hitigazságok, amelyek akár további magyarázat nélkül, vagy pedig az Egyház tévedhetetlenmagyarázata révén csalatkozhatatlan igazságoknak tekinthetők. Amikor egy példabeszéd, vagy szentírási esemény újabbfajta magyarázatáról hallunk manapság, biztosra vehetjük, hogy az nem változtat meg egyetlen örökértékú hitigazságot sem. Úgyszintén egyáltalán nem veszélyezteti hitünket, ha a hitvédelemnek, vagy hitoktatásnak újabb módszereivel kísérleteznek valahol, hogy annak révén a mai ember leikéhez közelebb hozzák az örök élet igéit.
