A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-03-01 / 3. szám

5 az Egyházat, ha az megmerevedne az elmúlt századok szokásaiban. Tudják, hogy nem fenyegeti a hittől való eltévelyedés az Egyházat e változások miatt, mert hite sziklaszilárd alapon áll, nem a lénye­ges változik, hanem csak az, ami változtatható. Vannak végül olyanok is, akik szintén nem félnek a változtatásoktól, sőt annyira helyeslik azokat, hogy még olyan dolgok megváltoztatá­sát is remélik, amiről pedig szó sem lehet. Látják, hogy az Egyház a közelmúltban megváltoztatta a rettenetesen szigorú szentségi böj­töt a szentáldozás előtt, s azt oly könnyűvé tette, hogy ma már szin­te mindenki rendkívüli önmegtagadás nélkül is napi áldoz óvá válhat. A nagyböjt is sokban enyhült nagyszüleink ideje óta, sőt egyes orszá­gokban szinte teljesen eltörölték. A zsinati atyák közül egyesek már a pénteki böjt és a vasárnapi szentmisehallgatás súlyos bún terhe alatt kötelező voltát is kifogásolják. Reméli, hogy ezen is változtat­ni fognak. A napilapokból és a katolikus újságokból értesül arról, hogy Róma pappá szentelt néhány áttérő, családos protestáns lelkészt, vagy egyes aposztatáló papoknak megengedte a házasságkötést, s ebből szintén messzemenő következtetéseket igyekszik levonni. De a legnagyobb reménnyel talán az tölti el, hogy már a zsinat elé is el­jutott az emberiség túlnépesedésének kérdése, s ezzel kapcsolatban a születés szabályozásnál esetleg felhasználható orvosságok kérdé­se. Olyasféle híreket is hall, hogy egyes püspökök enyhíteni szeret­nék a vegyes-házasságokkal kapcsolatos rendelkezéseket. Mindeb­ből kifolyólag, tévesen, talán már azt reméli, hogy gyökeres válto­zás fog beállni a hatodik parancsot, vagy a házasság felbonthatatlan- ságát illetőleg is. Érdemes tehát egy kissé behatóbban foglalkoznunk a változások kérdésével, hogy a nyugtalankodókat megnyugtassuk, az örvendezők- kel együtt örvendjünk, a túlzott reményeket táplálókat pedig a kiáb­rándulástól megmentsük. A változások megértéséhez mindenekelőtt szemügyre kell vennünk az Egyházban található isteni és emberi eredetű tanításokat és rendelkezéseket, és ezzel kapcsolatban az Egyház feladatát és ha­táskörét. Az Egyház küldetése. Krisztus Urunk, miután az emberiség megváltását befejezte, így is búcsúzhatott volna mennybemenetele előtt az egybegyűlt sokaság­tól: "Én most elmegyek, de ne aggódjatok, a mennyből is folytatni fogom a földi életemben megkezdett munkámat. En mindenható va-

Next

/
Oldalképek
Tartalom