A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-03-01 / 3. szám
5 az Egyházat, ha az megmerevedne az elmúlt századok szokásaiban. Tudják, hogy nem fenyegeti a hittől való eltévelyedés az Egyházat e változások miatt, mert hite sziklaszilárd alapon áll, nem a lényeges változik, hanem csak az, ami változtatható. Vannak végül olyanok is, akik szintén nem félnek a változtatásoktól, sőt annyira helyeslik azokat, hogy még olyan dolgok megváltoztatását is remélik, amiről pedig szó sem lehet. Látják, hogy az Egyház a közelmúltban megváltoztatta a rettenetesen szigorú szentségi böjtöt a szentáldozás előtt, s azt oly könnyűvé tette, hogy ma már szinte mindenki rendkívüli önmegtagadás nélkül is napi áldoz óvá válhat. A nagyböjt is sokban enyhült nagyszüleink ideje óta, sőt egyes országokban szinte teljesen eltörölték. A zsinati atyák közül egyesek már a pénteki böjt és a vasárnapi szentmisehallgatás súlyos bún terhe alatt kötelező voltát is kifogásolják. Reméli, hogy ezen is változtatni fognak. A napilapokból és a katolikus újságokból értesül arról, hogy Róma pappá szentelt néhány áttérő, családos protestáns lelkészt, vagy egyes aposztatáló papoknak megengedte a házasságkötést, s ebből szintén messzemenő következtetéseket igyekszik levonni. De a legnagyobb reménnyel talán az tölti el, hogy már a zsinat elé is eljutott az emberiség túlnépesedésének kérdése, s ezzel kapcsolatban a születés szabályozásnál esetleg felhasználható orvosságok kérdése. Olyasféle híreket is hall, hogy egyes püspökök enyhíteni szeretnék a vegyes-házasságokkal kapcsolatos rendelkezéseket. Mindebből kifolyólag, tévesen, talán már azt reméli, hogy gyökeres változás fog beállni a hatodik parancsot, vagy a házasság felbonthatatlan- ságát illetőleg is. Érdemes tehát egy kissé behatóbban foglalkoznunk a változások kérdésével, hogy a nyugtalankodókat megnyugtassuk, az örvendezők- kel együtt örvendjünk, a túlzott reményeket táplálókat pedig a kiábrándulástól megmentsük. A változások megértéséhez mindenekelőtt szemügyre kell vennünk az Egyházban található isteni és emberi eredetű tanításokat és rendelkezéseket, és ezzel kapcsolatban az Egyház feladatát és hatáskörét. Az Egyház küldetése. Krisztus Urunk, miután az emberiség megváltását befejezte, így is búcsúzhatott volna mennybemenetele előtt az egybegyűlt sokaságtól: "Én most elmegyek, de ne aggódjatok, a mennyből is folytatni fogom a földi életemben megkezdett munkámat. En mindenható va-
