A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-12-01 / 12. szám

30

sisaktól, zsinóroktól, sújtásoktól ragyogó generálisa és annyi gyöngédséggel mintha saját rámosolygó kislányát simogatná, a szobor nyakába teszi az egyik füzért, kitárt karjaira a másikat. Ekkor földördül a taps, mely ugyan az Immaculátának szól, de morzsái túz- oltótábornokunkat is boldoggá teszi. A szobor talapzatán Izaiás, Ezekiel, Mózes és Dávid alakját lassan elborítja a virág, a tömeg egyre sűrűbb lesz, kordonok biztosítják lassú áramlását. A spanyol követség palotájának erkélyéről a hangszórók a klasszikus polifónia Mária- himnuszait éneklik nem is olaszos, hanem spanyolos hangerővel; a szobor körül kordont tartó cserkészek rendkívül erős hivatástudattal veszik át az elvonuló tömeg virágcsokrait. A mellékutcákon tanyázó virágárusok kosarában ma semmi sem marad, de zsebüket leszakítja a töméntelen százlírás.

Délután négy óra után az eddig elnéző rendőrök egyszerre a köz- biztonság szigorú katonái lesznek. Erre, arra a mellékutcákban föl-fölvillan a parancsnoki autók kék jelzőlámpája: - Jön a pápa. . jön a szentatya! És csakugyan megérkezik. Kiszáll autójából. Azonnal mellette vannak, nem tudni honnan olyan hamar, a kamarásai - az énekkar Vittoria fugáival hódol Máriának. A pápa tömjént tesz a turibulumba, megtömjénezi a szobrot, elmondja az ünnep liturgiái könyörgését, közben kamarásai a szobor elé teszik a hatalmas virágkosarat. Aztán, hogy merre ment és hogyan, nem tudni, de már nyoma sincs a pápa autójának. Csak a nép vonul el, mint egy lassú hullámú folyam a szobor mellett. A három szegfúből, két szál krizantémból lassan erdő lesz. De a nép még mindig jön. Jönnek a családok, ezrével és ezrével. Karácsony első hírnöke itt a Szeplőtelen Fogantatás ünnepe. Ma este léptünk be igazán a karácsonyi ünnepkörbe. Fliszen azt tiszteljük, aki istenanyai méltósága miatt őrzött meg a Teremtő minden bűntől, még az eredeti bún foltjától is.

Cser László

Belső

kalanő- Versek - Ára: I dollár

Ez a füzet tíz év köl teményeiből válogat. Régebben, pittsburghi barátaim ösztönzésére levonatos példányokban szétosztottam hét kötetre való költemény-ciklusomat, s most újabb sürgetésre belenyúlok e halmazba és kiemelem ezeket a szemelvényeket.

A vers nemcsak lírai vallomás, de életszemlélet is. Az olvasó lapozgatva kiérzi majd jegyzeteimből a szellem és lélek útját, melyen járni nekem jóérzés és feloldódás volt.