A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-11-01 / 11. szám
40 egész üdvösségtörténetben is. Ettől kezdve a Templom a zsidó nép nemzeti büszkesége; politikai és vallásos egységének jelképe. Isten választott népének nemzeti szentélye. Isten dicsőségének lakóhelye. A törvény szerint minden izraelita férfi köteles volt évente három ízbena jeruzsálemi templomba elmenni. Mert más templom nem volt az országban. Csak ez az egy. Valóságos nemzeti zarándoklat volt ez a "templomozás" minden egyes alkalommal. A 121. Zsoltár a jámbor izraelita örömét és büszkeségét tükrözi még két és félezer év után is: "Örvendeztem, mert azt mondták nekem: Az Úr házába indulunk. S immár itt állnak lábaink: Jeruzsálem kapuinál vagyunk. Jeruzsálem ékes városnak épült, minden ízében jól megépült. Ott vonulnak fel a törzsek, az Úrnak törzsei, Izrael törvénye szerint az Úr nevére áldást mondani. Ott állnak a bírói székek, Dávid házának székei." (Sík Sándor ford.) Jeruzsálemben mutatták be mindennap az áldozatot az Úrnak, amint az meg volt írva Mózes törvényeinek könyvében. A templomban éjjelnappal égett a szent tűz. Az izraeliták tiszta istenhitének titkos őrtüzei voltak ezek a tüzek a pogány bálványimádás sötét éjszakájában. Míg a többi népek fából, kőből és aranyból-ezüstből készült isteneknek hódoltak s állatokat tiszteltek istenek gyanánt, vagy nem egyszer tulajdon gyermekeiket ölték le és égették el a bálványok engesztelé- sére, addig Isten népe az Ur templomában vágta le hibátlan bárányait és egyéb állatait. Ezek vére és elégetett hamuja a Krisztus keresztáldozatának volt az előhírnöke. A templom féltve őrzött része a szentély volt, a szentek szentje. Ide a főpapnak is csak egyszer volt szabad egy évben belépnie, mikor a nagy engesztelő áldozatot mutatta be Izrael vétkeiért. Itt állt a Mózes-készítette frigyszekrény, a pusztában vándorló nép kezdetleges, de fejedelmi módon fölékesített kicsi "kápolnája"; egy nagyobbfajta láda a mannával, a tízparancs két kőtáblájával és Áron csodálatos módon kivirágzott vesszejével. A szentek szentjében örökös sötétség honolt, a teremtés előtti világtalan éjszakára emlékeztetvén a hívő zsidókat. De egyúttal Isten fölfoghatatlan nagyságának volt titokzatos jelképe. A szentek szentje az egész templom egyharmadát foglalta el. Négy
