A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-11-01 / 11. szám
35 Ha azonban közelebbről vesszük szemügyre őket, joggal csupán gyakorlati szabályokat ismerhetünk fel bennük, amelyeket az Apostol egy adott helyzetben látott célszerűeknek, de amelyeket a mi megváltozott helyzetünkben nem lehet többé kellőleg megindokolnunk. Ez annál is inkább feltételezhető, mert magának Sz. Pálnak leveleiben is találunk olyan utalásokat, amelyek egészen más távlatokat nyitnak meg számunkra. Ott van pl. Főbé esete, akit Sz. Pál oly meleg hangon ajánl a rómaiaknak, mivel Konkreában kiválóan teljesítette "egyházi szolgálatát" (vö. Róm. 16,1.) Mind a két Szövetségben találkozunk prófétanőkkel, sőt Sz. Pál maga is megemlíti őket. (I Kor. 11, 5.) A Genezis Évát is, bár csupán Adám segítőtársának volt megteremtve, mégis ugyanazzal a tekintéllyel ruházza fel a földön. A nők pappá avatásának pártfogói erre a végső megállapításra jutnak; kétségtelen, hogy a Szentírásból nem lehet elegendően alátámasztani nők pappá szentelését, de viszont biztosan megcáfolni sem lehet. A kérdésben tehát az illetékes egyházi feletteségeknek kell meghozniuk a döntést. Az ortodoxok állásfoglalása. Az "Egyházak Világtanácsában" ott találjuk (egy-két kivételtől eltekintve) az ortodox (görög-keleti) egyházakat is. Ezeknek az egyházaknak a felettesei nem bizonytalankodnak; kerekenelvetiknőkfelszentelésének az ötletét. Szerintük ez következik a Szentírásból is, meg az egyházak későbbi intézkedéseiből is. Az ortodoxok nem fogadják el az ihletett leveleknek olyasféle magyarázatát, amely különbséget tesz Sz. Pál és a Szentlélek gondolatai közt. Különben is: éppen az ebben a kérdésben tett intézkedéseire nézve Sz. Pál kijelenti, hogy azok "az Úr akarata". (I Kor. 14, 37.) A ka to I i k u s álláspont. A kát. Egyház álláspontja közismert; a papi rendet az Isten gondviselési tervei kizárólag férfiak számára tartják fenn. Az indokolás ugyanaz, mint amelyet ortodox hittudósoknál találunk. Ebben a pontban a római és az ortodox egyházak felfogása és hagyományai teljesen megegyeznek. Hozzávehető még az, hogy az Úr Jézus nem utasította vissza azokat a nőket, akik szorosabban követni akarták őt tanítói útjain, elfogadta szolgálataikat is önmaga és apostolai számára, de egyet sem választott közülük apostolává, még édesanyját sem. Ha az Isten tervei szerint nők is a papi rend hordozói lehetnének, elképzelhetetlen, hogy az Egyház annyi századon át egyszerűen megfosztotta volna a nőket olyan kegyelmektől, amelyek megilletnék őket is! Ugyanakkor az Egyház százával-ezrével avatott szentekké
