A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-03-01 / 3. szám
43 A VÍRTANÍ (Apor Vilmos, győri püspököt húsz évvel ezelőtt, a pincéjébe menekült nők védelmében, részeg orosz katonák lőtték agyon. A vértanú püspök emlékének szenteljük alábbi sorainkat.) Húsz évvel ezelőtt, március utolsó napjaiban, pontosabban 1945 március 28-án elérte az orosz hadsereg Győrt is. A nagyhét szerdáján már elfoglalták a Rába jobbpartján fekvő városrészt, ahol a püspöki palota van. Az első szovjet katonák szerdán este jutottak el a palotáig, amikor már sötétedett. A palotában mintegy háromszáz menekült tartózkodott. Éjjelenként gyakran felkeresték a püspöki palotát az oroszok. Minden szovjet katonát Apor püspök maga fogadott. Nagypénteken estig a püspök nem hunyta le a szemét, bár a környezete kérte arra, hogy legalább nappal pihenjen egy keveset. Az orosz katonák magatartása nagyon különböző volt. Voltak, akik letérdeltek a püspök előtt és megcsókolták a gyűrűjét. De az is előfordult, hogy el akarták venni azt tőle. Sőt, azon a címen, hogy fegyvert keresnek, többször meg is motozták. Nagycsütörtökön délelőtt a Rába túlsó partjáról a német tüzérség hevesen ágyúzni kezdte a várost és a palotát. Az épület több aknatalálatot kapott, a palotában tartózkodók közül hárman megsebesültek. Apor püspök ágyúszó mellett mondta el ezen a napon a pincében utolsó szentmiséjét. A jelenlevők nem titkolhatták mély megrendülésüket. Arra gondoltak, hogy az első keresztények is katakombákban tartották istentiszteleteiket. Nagypéntekre a harcok véget értek. Ezen a napon a püspök a pincében a Passiót olvasta. Az oroszok többször zaklatták és fenyegették az ott levőket, úgy hogy a püspök arra kényszerült, hogy az orosz tisztektől őrség felállítását kérje a palota kapujába. Kérése azonban nem talált meghallgatásra. Nem volt más választás, mint felhívni a pincében meghúzódó férfiakat, hogy legyenek segítségére, ha erélyes fellépésre kényszerülne.- Egyszer úgyis meg kell halnunk - mondta nekik. Jobb, ha az ember ilyen pillanatban áldozza fel életét. i
