A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-10-01 / 10. szám
18 tekben szintén megtartóztatást követelhet, ha pl. valamilyen súlyos körülmény a család létszámának korlátozását kívánja meg. Ezt a házastársak csak közös megegyezés után határozhatják el, és nagyon helyes ebben kikérni gyóntatójuk, vagy lelkivezetőjük tanácsát. De ugyancsak az okosság erénye sürgeti, hogy hagyjanak fel a megtartóztatással, amint észreveszik, hogy emiatt saját maguk, vagy házastársuk súlyos kísértéseket áll ki, vagy idegzetileg szenved. MILYEN MÓDON BIZTOSÍTHATJÁK AZ ÖNURALMAT? Mivel a fajfenntartás vágya felett gyakorolt önuralom minden egyéb szenvedélyünk felett való uralomnál nehezebb, s mivel annyian kudarcot vallanak ezen a téren, sokakban az a téves vélemény alakul ki, hogy ez teljesen lehetetlen. Elősegíti ezt a meggyőződést a ma sokat hangoztatott felfogás is, hogy az emberi élet sivár és üres, ha ezen a téren nem nyer kielégülést. Még a katolikusok között is akadnak olyanok, akik hősies erénygyakorlásnak minősítik a házaséletben élők önmegtartóztatását, és azt tartják, hogy erre csak nagyon kevesen képesek. Ha valóban ez lenne a helyzet, akkor kétségbe kellene vonnunk Isten szeretetét és bölcsességét, hiszen olyasmit ír elő súlyos bún terhe alatt az emberiségnek, amit ezek szerint senki sem, vagy csak nagyon kevesen tudnak megvalósítani. Minthogy Isten szeretetét és bölcsességét nem vonhatjuk józanul kétségbe, inkább azt kell kutatnunk, hol követik el a hibát azok, akik képtelenek önmegtartóztatásra, vagy másokat tartanak képtelennek erre? Természetfeletti eszközök. A legtöbben talán abban hibáznak, hogy pusztán saját emberi erejükre hagyatkozva, tisztán emberi, evilági indítóokoktól indíttatva próbálkoznak meg az önmegtartóztatással. Ha ez egy ideig sikerrel is jár náluk, előbb-utőbb biztosan kudarcot vallanak. Ennek magyarázatát megtaláljuk az Egyház tanításában: "isten súlyos parancsait pusztán emberi erővel képtelenek vagyunk hosszabb időn keresztül megtartani". Az Egyház azonban azt is világosan tanítja, hogy Isten mindenkinek megadja az üdvösséghez szükséges kegyelmeket. Nemde maga az Úr Jézus is figyelmeztetett minket, hogy ami az embernek lehetetlen, az nem lehetetlen Istennek, azaz arra Isten kegyelméből képesek vagyunk (Vö. Mk. 10, 27.) Szent Pál is tapasztalja, hogy az isteni kegyelem erejével a gyenge ember is győzni tud a nehézségek felett. Amikor a nehézségek megszűnését kérte Istentől, ezt a választ kapta: "Elég neked az én kegyelmem" (2 Kor. 12, 9.)
