A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-09-01 / 9. szám
41 "semmi", "soha". Magam köré képzelem a borzalmas űrt, melyben nincs nap, föld és hold és semmiféle csillag, s az űrben magam vagyok. Ez lehet a kárhozat: a lélek Isten kezéről lehull a semmibe. Éld egyszer át, érezd azt a hullást a semmiben, ahogy ott zuhansz kerengve fejjel föl és lefelé, mint a feneketlen kútba hulló akáclevél. Érzed a szertehullást, a szédülést, amilyet nem követhet mégsem a boldogító ájulás, sem a jótékony halál, mert bár szerte hullsz, az űrben nem lévén hely, nincs hova hullanod. Borzadok, Uram, és menekülök a létbe, a Te létedbe, vissza és dideregve vacog hálákat ajkam, minden pillanatért, amit öledben el- tölthetek. Megértem azt az iszonyt, mellyel féljük a halált mindnyájan, emberek. Nem a küszöbtől rettegünk, hanem a semmitől. Hálát adok, Uram, mindenért, ami van, mert mérhetetlen jó, hogy van, ami van. Legyen hálaadás életem! Hála, melyet azzal rovok le, hogy törvényedet követem. Hasznos hála ez, mert a létet magát jelenti és az örök életet. Ki nem tartja meg törvényedet: a semmibe rohan. Benned minden egy, Uram: hála, dicséret, törvény és szeretet, boldogság és öröm. Bármily gyarló is vagyok, fogadj el és add meg, hogy minden mozdulatom hála legyen. PÜNKÖSD UTÁNI 14. VASÁRNAP .... , ,, , . . ... Hozzaadatnak nektek . (Mt.6,24-33.) "A gazdagság közömbös, de veszélyes. Könnyebb a tevének átjutni a tű fokán... (Mt.19,24.) A gazdagnak telik, így több alkalma van a bűnre... belemerül a földi javak élvezetébe és gyarapításába úgy, hogy elveszti kedvét és érzékét a magasabb lelki javak iránt. • Óntelt és hiú lesz. - Harmadik fok a kevélység: "Amor sui usque ad contemptum Dei. Önszeretet az Isten megvetéséig". (Sz. Ágoston). Mily kegyelem, hogy nem vagyok gazdag". Sokan, akik nehéz sorsukbanmegálljákhelyüket, jó dolgukban elbuknak. Hányán vannak olyanok, akik szegénységükben, rosszabb sorsukban a becsület törvényei mellett szállnak síkra, de mihelyt felkapaszkodnak az uborkafára, hátat fordítanak régi tisztességüknek. I
