A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-09-01 / 9. szám
19 zik, akkor nem nehéz buzgón és teljes összeszedettséggel könyörögni Istenhez. Ugyanígy könnyű imádkozni a harctéren, a beteg gyermek ágya mellett, s minden más alkalmakkor, amikor a félelem annyira erőt vesz rajtunk, hogy másra nem is tudunk gondolni, mint saját életünk, vagy szeretett hozzátartozónk életénekmegmentésére. De ugyanígy könnyű imádkoznunk akkor is, ha valamely más érzelem hatja át lelkünket; pl. amikor túlcsordul lelkűnkön a hála, valamilyen rendkívül nagy kegyelem miatt, vagy amikor eltölti szívünket a szeretet Isten iránt, vagy amikor áhítattal szemléljük a természetben megnyilvánuló szépségét, hatalmát. Használjuk fel ez irányú tapasztalatainkat, s igyekezzünk ima előtt felébreszteni valamelyik Istenre vonatkozó érzelmet. Ez segíteni fog az összeszedettségben. Ugyancsak igyekezzünk az imán kívül is az Istennel kapcsolatos érzelmek felébresztésére, valahányszor erre alkalmas kiindulópontot találunk az élet eseményeiben. így napköz- bengyakran és könnyen Istenhez tudjuk emelni lelkünket egy-egy érzelem felindításával, mégha azokat szavakban nem is fejezzük ki. Ne gondoljuk, hogy csak szavakkal lehet imádkozni! Lehet pusztán érzelmekkel is, sőt talán még tökéletesebben, mint ahogy szavakkal tehetnénk. így imádkozott az az egyszerű, írni-olvasni sem tudó falusi ember, aki órákat tudott eltölteni az Oltáriszentség előtt, s mikor megkérdezték, hogy mit mond ilyenkor, így felelt; "Semmit. Csak nézem Ót, és tudom, hogy Ó néz engem, s a szívem úgy felmelegszik". Nemde a szerelmesek is beérik sokszor azzal, hogy együtt vannak, vagy egymásra tekintenek? Sőt még az is elég számukra, hogy szeretetük felébredjen, ha a másik fényképére tekintenek, vagy rá gondolnak. Amint azonban az Istennel kapcsolatos érzelmek: a Belé vetett bizalom, az iránta érzett hála, szeretet, csodálat stb. elősegítik az összeszedett imát, a Tőle elvonatkoztatott erőteljes érzelmek ugyanúgy meggátolhatják az összeszedettséget, és elősegíthetik az elszó- rakozást. így ha valamely földi jó megszerzésének vágya foglalja le gondolatainkat, vagy ha a harag tölti el lelkünket s csak a megtorlás különféle lehetőségeit vagyunk képesek fontolgatni, vagy ha erőteljes érzéki kísértések foglalkoztatják képzeletünket, akkor vagy eszünkbe sem jut az ima, vagy pedig szinte képtelenek vagyunk arra össz- pontos ítani gondolatainkat. Ilyenkor ahelyett, hogy érzelmeink erőszakos elnyomására törekednénk - ami úgysem sikerülne - inkább igyekezzünk befogni az érzelem szelét vitorlánkba, s kanyarodjunk vele Isten felé. Kezdjük I
