A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-09-01 / 9. szám

Cser László S.J.

AZ ELŐ TÖRVÉNY 9. A TÉVEDHETETLEN

• SZERETET

mikor Jézus kiválasztotta tanítványai közül jövendő apostolait, különböző korú, vérmérsékletű és jellemű embereket emelt ki és három évig tanította őket. Az Evangéliumokat olvasva meglepődhetünk azon, hogy milyen lassan, mennyi ellenkezéssel értették meg és követték a Mestert szokatlan gondolatai, még szokatlanabb cselekedetei útján. Igazában csak akkor értették meg, mikor halál-áldozatából feltámadt s igaza mellett feltámadása csodájával tett tanúságot. S akkor lettek egészen az övé, mikor reájuk szállt a Szentlélek és emberi képességeikre sugallta azokat a lelki kincseket, melyeket azután szétvittek környezetükbe, ahol megalapították az első keresztény közösségeket.

|p zek a keresztény közösségek pogány környezetben fejlődtek. A világban, mely nem követte Krisztus tanítását. A választottak hite és hűsége egyszerű volt; hitük Krisztushoz tapadt és életüket, ha kellett, vele áldozták a saját keresztjükön. Legfontosabbnak a szeretet parancsát tartották; mert Isten úgy szerette őket, hogy egyszülött Fiát küldte nekik Mesterül és Megváltóul, ebbe a szeretetbe öltözve szerették egymást és segítették egymást az üdvösség útján. Az üldözés jó termőföld volt az igazi keresztény erények tenyészetére; az alázat, türelem, az Istenbe vetett hit, a gyakorlati szeretet és a várakozás töltötte el őket. A várakozás életük bizonytalansága között Krisztus újabb eljövetelére, mely talán a világ vége lesz, de legalábbis személyes találkozásuk nemsokára, haláluk napján az Üdvözítővel.

A római birodalom bomlása idején kiváló keresztények már úgy látták, hogy a körülöttük terpeszkedő világ olyan illúzióknak hódol,