A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-08-01 / 8. szám
33 ÁLTALÁNOS IMASZÁNDÉK ENNEM ADTATOK... Éhező világ. A sajtóban, rádió-előadásokon, távolbalátó-műsorokon gyakran szóba kerül az a lesújtó tény, hogy a népek nem egyenlő mértékben osztoznak földünk javaiban. A világ jelenlegi összes gazdasági hozamának 75 %-át a föld lakosságának 16 %-a élvezi. Az emberiség 84 %-nak csak 25 %-nyi hozam jut. Ültessük át ezt az elvont kifejezésmódot hétköznapi nyelvünkre. Képzeljünk el egy községet, 100 családdal. A száz családnak összes keresete évi 400.000 dollárnak felel meg. Igen ám, de ez a bevétel így oszlik meg; 16 családnak jut 300 ezer dollár, 84 családnak pedig összesen csak 100. 000. Nyilvánvaló, hogy az a 16 család pazar bőségben dúskál, a 84 család közül pedig kivétel nélkül valamennyi nyomorog, a javarésze pedig éppen csak, hogy éhennem hall Nos; ez szóról-szóra áll az emberiségre nézve. Földünk összlakosságának több, mint kétharmada naponta nem jut annyi táplálékhoz, amennyi az orvostudomány megállapítása szerint az egészség fenntartásához szükséges tápértékét ("kalóriát") tartalmazná. Innen adódnak az átlagos életkorban mutatkozó óriási különbségek (USÁ-ban és Nyugat-Németországban az átlagos életkor elérte a 70 évet, Indiában még mindig csak 35 körül van!), korai halálozások, főleg a csecsemő-halandóság az anyagilag nyomorgó népeknél. Hogy lényegére sűrítsük össze az emberiség jelen helyzetét: legalább 150 millió család a gazdasági fejlődésben elmaradt népek körében élelem, lakás, közegészség, ruházkodás, iskolázás terén egyaránt egyszerűen emberhez nem méltó körülmények közt sínylődik. Fel e I ő ssé g ün k. Vessünk egy átfogó pillantást a földgolyóra és válasszuk szét gondolatban a "jómódú" népeket a; nyomorgóktól. Azt kell megállapítanunk, hogy - Dél-Amerikától eltekintve - a keresztény népekből kerül ki az emberiségnek az a gyenge egyharmada, amely a többiekhez képest jómódban él. Vagyis gazdaságilag fejlettebb, az általános életszinten a legmagasabbra küzdötte fel magát. Nem azt akarjuk
