A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-03-01 / 3. szám
25 3„<S2 teltei©» 32SÄI1. §. <& ífwsssa toíM®^!1 • A gyermeket Izsáknak hívták. Isten beteljesítette ígéretét. Abra- hám most már boldogan várhatta a napot, midőn ő is békében megtér atyáihoz. Ám Isten másként gondolkozott. Mintha nem próbálta volna még meg eléggé hűséges szolgáját; a legnagyobb, a legkegyetlenebb megpróbáltatást éppen öreg napjaira tartogatta. De adjuk át a szót a Szent írásnak: "Próbára tette Isten Ábrahámot és mondá neki: Ábrahám, Ábrahám! O feleié: Itt vagyok! Mondá neki Isten: Vedd egyszülött fiadat, kit szeretsz, Izsákot és menj el a Móriah földjére s áldozd föl ott egészen elégő áldozatul az egyik hegyen, amelyet majd mutatok neked. Felkele erre Abrahám az éjszakából, megnyergelé szamarát, maga mellé vévé két legényét meg Izsákot, fiát, s miután fát hasogatott, az egészen elégő áldozathoz, elindult a helyre, amelyet Isten meghagyott neki. A harmadik napon, mikor fölemelte szemét, meglátta a helyet a messzeségben. Mondá erre legényeinek: Várjatok itt a szamárral; énmeg a gyermek elsietünk amoda, s ha imádkoztunk, visz- szatérünk hozzátok. Vette tehát az egészen elégő áldozatra való fát s feltette fiára, Izsákra, ő maga meg a tüzet és-a kardot vitte a kezében. Amint így ketten együtt mendegéltek, mondta Izsák az atyjának: Atyám! Az feleié: Mit akarsz fiam? íme, mondá amaz, itt a tűz meg a fa, de hol van az egészen elégő áldozatra szánt állat? Mondá erre Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik egészen elégő áldozatra való állatról, fiam. így mendegéltek együtt, míg eljutottak a helyre, amelyet az Isten
