A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-07-01 / 7. szám
10 pedig az édesanyámé. - Aztán figyelmeztetően emelte fel az ujját: - Es ne felejtsétek el szememet az "Eye Bank"-nak ajándékozni! Május 11-én, Urunk Mennybemenetelének ünnepén, így sóhajtott fel: - Milyenjó is volna a mai napon meghalni és együtt menni a mennybe az Úr Jézussal. Meg aztán ma van első szentáldozásomnak az évfordulója is. Már nem beszélt többet csodás gyógyulásról, csak arról, milyen jó is lesz a mennyországban. - "Az első dolgom lesz, amint megérkezem, odafutni a Boldogságos Szúzhöz, fejemet az ölébe hajtom s úgy fogom kérni őt, hogy vigasztaljon meg titeket és vigyázzon az egész családra" - mondotta mintha egy csodás útra készülne. Janis nagyon csalódott, hogy nem kezdett gyöngülni egész a következő napig. Éjfél felé megjegyezte: - Hát mégsem mehettem a mennybe Áldozócsütörtökön. Jól van - sóhajtott. - Belenyugszom, ha így akarja a jó Isten. Türelmesen fogok várni. Készen vagyok menni, amikor óhajtja. Akkor aztán szülein keresztül üzeneteket küldött a család fiatalabb tagjainak. Kérte nővérkéjét és öccsét, hogy ne veszekedjenek és legyenek jók. Megígérte, hogy segíteni fog öccsének a tanulmányokban. Édesanyját és édesapját arra kérte, hogy legyenek boldogok, szeressék egymást, és megígérte nekik, hogy álmukban gyakran el fog látogatni hozzájuk, s majd elmondja, hogyan érzi magát; meg majd mesélni fog nekik kisfiúkról, aki már régebben meghalt, de a mennyei titkokból semmit sem fog elárulni. Az utolsó órákban Janis testét állandó kínok gyötörték, de lelke békében volt. Amikor a fájdalmak erősbödtek, rózsafüzért imádkozó hangja szinte segélytkérő sikoltássá változott. Vele szenvedő édesanyja ilyenkor gyengéden törölte meg kislányának verejtékes homlokát: - Édes kicsim,- olyan büszke vagyok Rád. Úgy szenvedsz, mint egy kis szent. Janis utolsó erejével tiltakozott: - Édesanyám, ne mondj ilyet. Én nem vagyok szent. A szentek borzalmas dolgokon mentek keresztül. Gondolj csak Sz. Ágnesre, vagy Sz. Johannára. Én itt egy szép kórházban fekszem, kedves nővérek és jó doktorok vannak körülöttem, aztán itt vagytok Ti is mellettem segíteni és bátorítani. Micsoda különbség! Nem, messze vagyok én attól, hogy szent legyek! Biztosan keresztül kell még mennem a tisztítótűzön. Mrs. Babson gyöngéden megcsókolta kislányát: - Te már jó ideje
