A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-03-01 / 3. szám
18 miféle növényi olajjal (repce, vagy napraforgó) helyettesítették. Es az étel mennyisége szempontjából is a legszigorúbban megtartott böjti időszak alatt éppennem tétlenkedtek, hanem kötelességből végzendő munkájukat iparkodtak még odaadóbban elvégezni, mint az év egyéb időszakaiban. Ma viszont éppen a jól étű országokban, mint USA és Kanada, a pénteket, meg 3-4 más napot leszámítva, egész éven át nem bírnak már meglenni napi egyszeri vagy többszöri húsétel nélkül. A "bojtos ételek" egyszerűen nem számítanak többé élelemnek. Nos, és mi az eredmény? Az, hogy a szívük 50-60 éves korukban annyit visz el közülük, hogy a halálozási okok közt a szív szerepel első helyen! Mindenféle pilulával, vagy más "kúrával" próbálják ellensúlyozni a nemcsak feleslegesen, hanem ártalmasán sok és túltápláló étkezést, csak éppen az egyetlen célravezető eszköztől rettegnek: a böjtöléstől. Vagyis attól, hogy az étkezés terén, meny- nyiségileg is, minőségileg is, következetes önfegyelmezést gyakoroljanak. Holott nyilvánvaló, hogy a böjt egészségi szempontból na- gyon-nagyon jó következményekkel jár, nem szólván a lelki előnyökről, amelyek az ilyen lemondási és önfegyelmezési gyakorlatok nyomában járnak! Ha a "néma barátok" 80-90 éves kort érnek el viruló egészségben, holott az évnek kb. a felén át naponta csak egyszer, egyébként pedig kétszer étkeznek, mégpedig húsételek nélkül, talán nekünk se rövidíti meg életünket, ha Jézus szenvedésének tiszteletére néhány héten át az Egyháznak annyira enyhített böjti előírásait betartjuk, sőt azokat önkéntes áldozatként meg is szigorítjik önmagunk számára! Az egyik trieszti lap szerkesztőségébe minap egy tizenötezer lírás adományt küldött be egy magát megnevezni nem akaró autóvezető. Az adományhoz csatolt levelében megírta, hogy az összeg tulajdonképpen büntetéspénz, amit saját maga szabott ki önmagára. "Világéletemben utáltam az országúti kalózokat, akik oly könnyedén túlteszik magukat a közlekedés szabályain. Most én magam sértettem meg a rendelkezést: felelőtlenül, meggondolatlanul akartam előzni, s csak a másik autóvezető higgadsága és ügyessége mentett meg a súlyos karamboltól és balesettől. Nos, ha elítélem a rosszat másokban, illő, hogy magamban se tűrjem el. Ezért szabtam ki magamra a büntetést, amit a rendőrség szabott volna ki rám, ha észreveszi szabálysértésemet." Mennyivel kevesebb tragédia történnék közutainkon és a világ or- szágutain - és tegyük hozzá: az élet minden területén - ha mindenki olyan szigorúan ítélné meg a maga cselekedeteit,ahogyan a másokét szokta.
