A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-06-01 / 6. szám
9 (Egy szülésznő naplójából.) SZENTSÉGTÖRÉS Kis falusi kórházunkban, amelyet tíz évvel ezelőtt az Irgalmas Nővérek alapítottak, van két betegszoba várandós anyák számára. A szülések levezetésére mindig engem hívnak a kórházba is. Az orvos nagyon elfoglalt, őt csak akkor hívják, ha okvetlenül szükség van rá. Egyik este megint hívnak a nővérek. Az orvos nincs otthon. Nagy a körzete és elhívták valahová. Mindig szívesen megyek. Legalábbis annyit tudok tenni, hogy meggátlom valami bagyobb baj bekövetkezését, és elsősegélyt nyújtok, míg az orvos megérkezik. Hosszú gyakorlatom van már ebben. A kaszárnya-kocsmáros feleségét hozták be. Magas láza van, félig már elvesztette öntudatát, félrebeszél és vérzik. Bizonyára magzatgyilkosság, jegyzi meg a vezető ápolónő. Sajnos, az. Mily gyakori ez az utóbbi időben! Az általános tünetek azonban rendkívül veszélyes bonyodalmakat sejtetnek. Ez nem a szokásos magzatelhajtás hatása. Ilyen láz nem keletkezik attól. Tűnődöm azon, hogy mi történhetett. Jól ismerem a kaszárnyakocsmáról szállingózó híreket. Semmi jót sem hallottam róla. A templomban pedig sohasem láttam a kocsmárosnét. Sem a protestáns templomban, sem a zsinagógában nem látták soha. Azt sem tudom megállapítani, hogy milyen vallású. Egy sűrű, feketére alvadt vércsomóval körülbelül öthónapos kisgyermek karocskája távozik. - Készítsenek elő mindent az operációhoz, míg az orvos megérkezik- adom ki a rendelkezést. -Hamég egyáltalán lehet segíteni rajta, műtétre lesz szükség. Rettenetes éjszaka következik. Életem legborzalmasabb éjszakája, amelyet egy félelmetes nap és éjjel követ. Mégis szeretném, ha átélhetnék velem ezt mindazok, akiket az ördög magzatelhajtásra csábít. Egy szülésznő sok mindenhez hozzászokik. Nyögésekhez és sikoltozásokhoz, aggódáshoz és fájdalomhoz, vérhez és iszonyatos
