A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-06-01 / 6. szám
7 ÚRNAPJÁN "Aki eszi az én testemet. (Jn. 6,56-59.) "Soha, míg élsz, ki ne aludjék benned a lángoló szeretet az Oltáriszentség iránt!" "Kétségeidben, vigasztalanságaidban gondold meg: Jézusérted ésveled imádkozik a Tabernákulumban". Mester, ki a kenyérszínben rejtezel, tekints irgalommal szegény szívemre. Kis kagyló az csupán, elenyésző semmiség, - te látod - megérted tehát, hogy nem tudja befogadni a Te szerelmed tengerét! Csodállak,Mester, hogy ennek a parányi jószágnak a szeretetét szomjazod! Mit adhatok Neked? Hisz még amint látod, amit meg tudok tapintani, azt sem értem úgy, ahogy kellene. Mit tudsz, szívem? Hétköznapi és múlandó dolgok előtt is alig-alig lobogsz, mint a pincében a mécses, ahol már a levegő jórészt elfogyott. Semmit sem tudsz, szegény szívem! Olyan vagy, mint a megvakult tükör, nem verődik rólad vissza semmiféle napsugár. Ne neheztelj rám, Mesterem! En nyomorult vagyok, Te pedig titkok mögé rejtőzöl. Csak az tud valamelyest méltón szeretni, akihez Magad odahajolsz és a szívére, szemére, elméjére rálehelsz, s aki előtt Magad feltárod Szíved. Addig, Mester, az én szerelmem irántad nem több, mint néhány tétova sóhaj, mint kusza vágyak ócska füstje, mint elomló köd, mint a jégverem mélyén maradt nyirkos homály. Mester! Vedd szívem homályát és füstjét úgy, mintha valóban láng módján lobogna és fény módján ragyogna, mintha igaz szeretet volna, mely irántad olthatatlan szívvel buzog. Mert hanem így tekintesz reám, jaj, mit adjak Neked? Fogadd aprócska szeretetem öntudatlan mozdulásait, öntsd beléjük a Magad végtelen szerelmét, amit Te érzel a búnös lelkek iránt, hogy a láng szívemben egyre nőjön, egyre nagyobb és fényesebb legyen. AKASZAP ISTVÁN közbenjárásának tulajdonított imameghallgatásokat ír- juk meg a következő címre: Hungarian Jesuit Fathers, Fordham University, New York, N. Y. 10458, USA, vagy A SZÍV címére. - Imalap, kegyelem kilenced füzet magyarul és angolul szintén e címeken kapható.
