A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-05-01 / 5. szám
47 Néma és tétlen nézőközönséggé lettünk. Nem kutathatjuk ennek a kis cikkünknek keretében az okokat, ill. körülményeket, amelyek az első századok híveinek buzgóságát, lelkesedését és a szent cselekményekben való tevékeny részvételét a legutóbbi századok folyamán pusztán szenvedőleges "jelenlétté" sorvasztották. Mélységes sajnálattal csak éppen megállapítanunk lehet azt, hogy a legutóbbi századok a híveket mind jobban és jobban elkülönítették az oltártól és egyéb szent cselekményektől. Főleg a legszentebb áldozat bemutatásánál nem voltunk többé tevékeny közreműködők, hanem néma, tétlen nézőközönséggé lettünk. (Nekünk magyaroknak megvoltak ugyan gyönyörű népénekeink, és azokat szívből énekeltük is, de folyton azt kellett hallanunk, hogy azok "nem liturgikusok és a nagymiséken tulajdonképpen nem volna szabad magyar nyelven énekelnünk. A zsinat ebben a kérdésben is új elveket fektetett le.) A papok, meg néhány ministráns hajtotta végre a szent cselekményeket, amelyekből mi, a nép - csak vall jukbe őszintén - nem sokat értettünk. Egy csomó szertartás ( szentségek kiszolgáltatásakor, nagyhéten stb.) olyan volt, hogy megvártuk ugyan, mire végetérnek, de a lelkünk mélyén bizony furcsáknak, értelmetleneknek gondoltuk őket. És ott volt mindig az a tény, hogy az összes cselekményeket (szentségek kiszolgáltatását, az áldozatot, az áldásokat) egy, számunkra ismeretlen nyelven végezték. Nem az volt-e néha az érzésünk, hogy a papok valami titkos varázslást űznek különféle bűvös ráolvasásokkal, meg füstölésekkel... ? Mindezt egybevetve nyilvánvaló, hogy a legszentebb, legmélyebb értelmű és kegyelmi erőt közvetítő cselekmények nagyon kevés kihatással voltak életünkre. írott mai a szt? A zsinat a Szent Liturgia terén hozott igazán "forradalmi" határozataival megtette a maga nagy feladatát annak az érdekében, hogy a liturgia az Egyház mai életében ismét ahhoz a központi, mindennél hatékonyabb szerephez jusson, amelyet az Egyház első századaiban töltött be. Más szóval kifejezve; a zsinati atyák, az irányelvek kidolgozásánál, igazán gondoskodtak arról, hogy a hívők ismét minél tevékenyebben vehessék ki részüket a liturgiái cselekményekből! A szentatya vezetése alatt, a zsinati határozatok végrehajtására szervezett bizottság szakértői lázas szorgalommal dolgoznak azon,
