A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-03-01 / 3. szám
10 nem a Világegyháznak egy sejtje. Tehát nem lehet "önzőnek, elkü- lönülőnek" lennie. Egy sejtnek nem lehet "elkülönülnie" attól a szervezettől, amelybe beletartozik! Felkeli adnunk már egyszer azt a felfogást, hogy az Egyház misz- sziós tevékenysége csak egyes "specialistáknak", vagy idealistáknak a feladata. Mert az igenis az egész Egyház feladata! Az Egyházat Krisztus azért létesítette, hogy a megváltás müvét folytassa általa. Tehát maga az a tény, hogy valaki az Egyház tagja, azt a kötelezettséget rója a hívőre, hogy segítse eljuttatni a megváltás lehetőségét a világ minden népéhez. Mindaz, aki csak a maga üdvösségével törődik, valójában megtagadja keresztény mivoltát! Az egyházközségek életében a misszióknak rendszeres támogatása (imádsággal, anyagi áldozatokkal) az igazi lelki megújhodásnak egyik következménye és egyúttal fokmérője is lesz. 2. Helyi apostolkodás. - Az egyházközségnek azonbanar- ra is rá kell ébrednie, hogy a saját területén apostoli ténykedést is ki kell fejtenie. Ma alig léteznek már olyan egyházközségek, amelyeknek tagjai nem élnének keverten másvallású egyénekkel. Nos, és ha esetleg, akár városokban, akár falvakban akadnának még olyan egyházközségek, amelyeknek a területén mindenki katolikus, még ezekben is mindig találunk (sajnos, rendszerint nem is kis számmal) hitüket nem gyakorló katolikusokat. Hivatalokban, gyárakban, egyéb munkahelyeken, üzletekben stb. katolikusok nap nap után érintkeznek nem-katolikusokkal. És egy-egy gyakori áldozó, buzgónak ismert katolikus hányszor botlik bele valamelyik volt iskolatársába, vagy gyerekkori pajtásába, aki vagy nem gyakorolja hitét, vagy esetleg teljesen el is vesztette. Őszintén tegyük fel magunkban a kérdést: ha igazán katolikus vagyok, és felebarátom szeretetében kell felismernem Isten-szerete- temnek egyedüli csalhatatlan mértékét, lehet-e közömbösnek maradnom másvallású vagy a hitüktől elhidegült katolikus ismerőseim lelki helyzete iránt? Nem kell-e feltámadnia lelkemben a gondolatnak: nem tehetnék-e valamit arra nézve, hogy ezek az ismerőseim az üdvösség útjára térjenek? Hogy osztozzanak velem hitem örökértékú kincseiben? Véka alá rejtett világosság. Igazán ideje volna már, hogy az egyházközségek hívei (tehát nem a papság, meg a zárdák lakói, hanem a világiak!) magukra alkalmazzák Krisztus szavait: "Ti vagytok a világ világossága... Úgy
