A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-04-01 / 4. szám

38 kimondja a visszavonhatatlan igent. A szükség vitte erre rá, igaz, de ez már mellékes. Jákob hite őszinte volt. Oltárt emelt Istennek; a szikemi tölgyfa alatt elásta a rokonságban használt bálványistene­ket és egész házanépével ünnepélyesen Istennek szentelte magát. (Gén. 28, 20-22; 31,42; 32,10-13; 33, 20; 35, 1-7.) A mindennapi élet a szokott mederben folyik tovább; a földminden évben meghozza gyümölcsét; az állatok sokasodnak, híznak; élelmet, ruhát adnak a sátorlakóknak. Életük egy cseppet sem különbözik a többi barangoló félnomád törzsek életétől. Csakhogy azoknak nincs igaz Istenük, mint nekik s nincsenek ígéreteik. Velük nem kötött szövetséget a titokzatos Isten. Jákobnak szép családja volt: csak fiúgyermeket tizenkettőt adott ne­ki az Úr. De mint már a legtöbb családban történni szokott, a leg­kisebbet elkényeztették a szülők. Jákob még azt sem akarta, hogy József dolgozzék (ez volt a kedvenc fiú neve). Míg testvérei a hegyek között a nyájat legeltették, ő otthon ült szüleinél. Apja még külön ruhát is csináltatott neki, cifra köntöst bő ujjakkal. Testvéreinek szemében már amúgy is szálka volt az elkényeztetett gyermek; hát még mikor azzal állt elő egy szép napon, hogy álma volt és azt ál­modta, hogy a testvérek mind leborultak lába előtt! Ez már mégis­csak sok volt a felbőszült testvéreknek. Addig mesterkedtek, míg végül is sikerült kisebb testvérüket tőrbe csalni. Elfogták és eladták őt a rabszolgakereskedőknek. így került József Egyiptomba, a fáraó közvetlen közelébe. József további története az Ószövetség legmegkapóbb jelenete. Hite és ki­fogástalan erkölcse fényesen megállja a próbát. Igaz, előbb börtön­be vetik hősies tisztaságáért. Egy búnös asszony bosszújának lesz az áldozata. Bölcsessége azonban és Isten ereje kiszabadítja börtö­néből s idővel a fáraó kegyeltjeinek sorába kerül. Sőt alkormányzó lesz belőle; egész Egyiptom alkormányzója! Közben éhség tör ki apáinak földjén Kánaánban. Az öreg Jákob kénytelenségből Egyiptomba küldi fiait gabonáért. Ekkor már József a gazdasági ügyek teljhatalmú intézője ott. A testvéreknek minder­ről természetesen halvány fogalmuk sincs. József azonban mindjárt felismeri őket. Először titkolja kilétét, türtőzteti magát, valóságos színdarabot játszik és játszat a mit sem sejtő idegenekkel. Végül azonban nem bírja tovább; elsírja magát a férfiak előtt (akik már másodízben járnak Egyiptomban élelemért); "En vagyok József! Él-e még apám?" Ami ezután következett, így foglalható össze; József hazaüzent Já­

Next

/
Oldalképek
Tartalom