A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-03-01 / 3. szám
II felhasználnám! Nem a múltba menekülni álmodozva és sóhajtozva, nem a jövőt kutatni kíváncsian és szorongva, hanem megtalálni a jelenben Isten akaratát és igent mondani, mint Mária. Ezt akegyelmet kérem most: "imádkozzál érettem most és halálom óráján... Migaz örvendetes rózsafüzért imádkoztam, nagy tömeg gyűlt korám. Most látom, hogy kötelet húznak ki, utat készítenek, helyet kémek... A betegek sora közeledik, tolókocsik menete. Önkéntesek tolják a betegeket a grotta elé, közösen imádkozva a rózsafüzért, ki-ki a maga nyelvén. Itt egy angol vagy amerikai fiatalember egy beteg leánnyal, utána egy francia bányász vezet egy nénikét, aztán egy német fiú, egy olasz stb. Mily bábeli nyelvzavar és mégis mily egyetértés; mindenki egyet akar és egyet tesz; dicsérik Máriát, az Isten Anyját, a szomorúak vigasztalóját, a betegek gyógyítóját. Mennyi de mennyi beteg zarándokolt el Lourdes-ba egy évszázad alatt! Történt sok csodás gyógyulás, igaz, de mennyien tértek visz- sza hazájukba a halálos kórt viselve tovább. Csakhogy most már másképp viselték a betegséget, mint azelőtt. Valami lényeges változás történt, láthatatlan csoda. A hitetlen, reményt-vesztett beteg (vagy helyesebben: a gyenge hitű és az Isten szeretetében kételkedő ember) hitében megerősödve, lelki békével, Isten akaratában megnyugodva hagyta el a kegyhelyet. Az ezer meg ezer lelki gyógyulás teszi Lourdes-ot a csodák városává. A betegség és a halál a bún következménye, tanítja hitünk. S azt is tudjuk, hogy Jézus szenvedése és halála új értelmet adott az emberi kárnak; az átok áldássá, a bűnt kinyilatkoztató rossz a megváltó Szeretet eszközévé változott. Jézus keresztje Isten emberszere- tetének végső kinyilatkoztatása. Ennyire szeretett az Isten, hogy egyszülött Fiát adta értünk. A hívő ember most már Jézussal szenved; minta Titokzatos Test tagja, beteljesíti a megváltást szenvedésével. Tudja, mert hiszi, hogy a halál az élet kapuja. De hinnie kell az Isten emberszeretetében. Ez a legnagyobb bölcsesség, ahogy a nagy szenvedő Kaszap István mondotta halálos á- gyán. Ez a hit lehetetlen, ha a magunk erejére számítunk. A kereszt alatt álló Fájdalmas Anya, mindannyiunk édesanyja esdi ki ezt a kegyelmet számunkra. Ót kell kémem: "imádkozzál érettem most és halálom óráján". Hogy az utolsó nagy Pillanat készen és készségesen találjon, hogy ne semmibe zuhanjak kétségbeesve és lázadva, hanem az Atya karjába vessem magam.
