A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-12-01 / 12. szám
30 Az utóbbi években mind sötétebb és sötétebb árnyékba borítják a statisztikai adatok az otthoni helyzetet és mind kérdésesebbé válik a jelszó: Magyarország nem volt, hanem lesz! Ha így haladunk tovább, egy-két éven belül több koporsót ácsolnak évente Magyarországon, mint amennyi bölcsőre lesz szükség. Gyakran hangoztatjuk, magunkat ámítva: nem vagyunk alábbvalóbbak egyetlen nemzetnél sem! Nos, kétségtelen tény, hogy egy pontban valóban első helyen állunk a világ összes nemzetei között: nálunk a legmagasabb a magzatgyilkosságok száma. Szomorú elsőség ez, ami valójában a világ utolsó nemzetének tesz meg minket! Természetesennem nehéz a mentségek egész sorozatát felhoznunk a lesújtó adatokkal kapcsolatban. Az ország reménytelen politikai helyzete, az évtizedeken keresztül tartó nyomor, a munkakedv, sőt életkedv elvesztése, a zsúfolt lakásviszonyok, s a világszerte uralkodó élvhajhászás nálunk is mutatkozó hatása, s ráadásul még a magzatgyilkosság megkönnyítése és állami segélyezése mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egyesek a magzat meggyilkolásával igyekezzenek nagyobb karaj kenyeret és több kényelmet biztosítani saját maguk és családjuk számára. Ugyanakkor hozzájáírul a helyzet súlyosbításához, hogy a kommunizmus aláásta a hitet, korlátozza a vallás gyakorlását, a hitoktatást és főleg az ifjúság és felnőttek vallásos nevelését az iskolákban és az egyesületekben. így sokakban megszűnt az erkölcs és a hit j órabuzdító és rossztól visszatartó ereje. Mindez kétségtelenül mentségünkre szolgál, de önmagunkat ámítanánk, ha azt hinnénk, hogy a kommunizmus előtt sokkal jobb volt a helyzet, vagy hogy a kommunizmus megszűntével minden egy csapásra megváltoznék. Már az első világháború után hangoztatták a hozzáértők, hogy egyetlen évben több magyar élet pusztul el a magzatgyilSzUletésszabályozás ) - gyilkossággal!
